A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Az orosházi múzeum hőskora

Akkor már az Üllői út egyik sarkán álló Thék-ház faláról leverték a Thék Endre utca tábláját. Ám a IV. emeleten fekvő Thék-lakásban még szomorúbb látvány fogadott : a szétdúlt lakás egyik szobájának kellős közepén álló fürdőkádba csorgott a megrongált tetőről az esővíz. Mindent kiválaszthattunk és elhozhattunk. A sok értékes emléktárgyat egy szerény méretű „Thék Endre-emlékkiállítás" keretében mutattuk be. A nemes adomány és az özvegy szomorú sorsa felbátorított bennünket arra, hogy segítséget kérjünk a számára. Kérésünkre a helybeli és a budapesti ipartestület nyújtott anyagi támogatást a nagyon rászorulónak, s Orosháza városa is havi 100 forintot szavazott meg az özvegy részére. Megszereztük a második világháborúban elhurcolt dr. Klein Andor orosházi ügyvéd hagyatékát is. A kerámiáit beolvasztottuk gyűjteményünkbe, az iratanyag pedig Gyulára, a Megyei Levéltárba került. Néhány egyiptomi és római tárgyat pedig átadtunk a Szépművészeti Múzeumnak. Sorra jártam a vásárhelyi tálasokat, hogy egy-két remek munkájukkal öregbítsék kerámia gyűjteményünk jó hírét. Meggyőződtem arról, hogy a személyes tulajdonukban levő néhány tárgyon kívül valóban nincs már muzeális anyaguk, de vásári portékával valamennyi megajándékozott. A múzeum hőskorában rögeszménk volt a környékbeli és a budapesti múzeumokból az orosházi származású anyagot letétként „visszakérni". A Nemzeti Múzeumból a Tatársánc leleteit s a Néprajzi Múzeumból az orosházi párnavégeket szerettük volna megkaparintani. Még azt is kinyomoztuk, hogy a szegedi múzeumban 164 db néprajzi tárgyunk van. Balassa Iván hűtötte le kissé gyűjtőszenvedélyünket, mondván : Az orosházi anyagot sohasem kaphatjuk vissza, mert az nem volt a tulajdonunk. A korszerű raktárból nem szabad egy rosszabb raktárba kerülni a tárgyaknak. Persze, most már világosan látjuk, nem a jó helyen tárolt tárgyakat kell megszerezni, hanem a még kint levő, elkallódásra ítéltet kell begyűjteni. De az nehezebb! Az első időkben a néprajzi tárgyakat nem tervszerűen gyűjtöttük. Elég sok tárgyunk volt már, annak rendezésével voltunk elfoglalva. Valljuk meg őszintén, szaktudással sem rendelkeztünk. Mindamellett a néprajzi tárgyakat is gyűjtöttük ugyanolyan módszerekkel, mint amilyeneket Juhász Balázstól tanultunk. Most már a megnyílt kiállításainkat is felhasználtuk a tárgyak gyarapítására. A látogatások alkalmával felírtuk a felajánlott tárgyakat, és utána mentünk. Különösen a népi kerámia volt az egyik kedvelt területünk. De már a múzeum első időszakában is sok értékes régészeti anyaggal gyarapodott a gyűjtemény. Az első kiállításainkra már alig emlékszünk. A földszinti nagyteremben mutattuk be a régészeti anyagot. Az emeleti sarokhelyiség (a mostani iroda) a kismerterségé, a céhes anyagé volt. Az utcai két szobát képtárnak rendeztük be. Míg az udvari szobában a néprajzi tárgyak álltak. Eleinte csak vasárnap de. 9—12-ig voltunk nyitva, később délután is. Máskor nem is nyithattunk ki, hiszen mindketten teljes óraszámmal tanítottunk. Belépődíj nem volt, de önkéntes adományokat elfogadtunk. Annak ellenére, hogy mindketten főhivatású nevelők voltunk, mindent megtettünk, hogy múzeumunk értékes anyagát közkinccsé tegyük. Ezért fordultunk a Magyar Dolgozók Pártja Oktatási Bizottságához, hogy támogassa ezt az elgondolásunkat : „A múzeum vezetősége a maga részéről is a legteljesebb mértékben a dolgozók széles tömegei művelődésének emelése szolgálatába óhajtja állítani a múzeumot s ezért tisztelettel kéri az Oktatási Bizottságot, hogy a nevelési programjába múzeumunk meglátogatását beállítani szíveskedjék. A múzeumlátogatások alkalmával a múzeumvezetők a legnagyobb készséggel szakszerű magyarázatokkal szolgálnak." Csoportos látogatásra meghívtuk a Szakmaközi Bizottság Titkárságát, a határőrséget, a környékbeli gépállomásokat és az összes iskolákat is. Különösen fontosnak tartottuk az iskolák tanulóifjúságának a mozgósítását. Közöltük az iskolákkal: 12