A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)

pos munkával sikerült a vészt megakadályozni, és estére a szél csendesült. E napon 2000 lovaskocsi és és majdnem 100 teherautó hordta a földet. Április 7-én árvízvédelmi értekezletet tartottak. Megállapították, hogy a község anyagi ereje, a lakosság munkabírása az öthetes küzdelemben kimerült. A járás községei is nagy veszélyben vannak. Táviratban kérték a miniszterelnököt és az árvízvédelmi kormánybiztost, hogy a vizet Vásárhelyen keresztül a Tiszába vezessék le. 1500 ház rongálódott meg addig és 125 kilakoltatás történt. 15 km hosszú gát védte ekkor Orosházát!

42 Április 9-én tovább emelkedett a víz, óránként 10—12 cm-t a bánkúti vizek hatására. Ekkor már a védekezés felemésztette a község által felvett 50 000 P-s függőkölcsönt is. Április 18-án az országhatáron túlról érkezett a víz, és emelkedett napokon át. Április 21-én beomlott a gerendási gát és a víz elárasztotta a monori tanyavilágot, (Orosházától keletre) ahol sorra omlottak össze a tanyák. 28-án két ember belefulladt a Csizmadia-lapos vizébe. A leengedés a Tiszába nagyon lassan haladt, ráadásul a Tisza is áradt. Május 9-én arról olvashattunk, hogy tutajokon hozzák be a lovakat orvosi vizsgálatra. A víz alatt nem levő" földeken sokan átjártak. A tulajdonosok, hogy az ebből származó kárukat behozzák, 8—10 P-t kértek az átjárás jogáért. Májusban 1000 ember ásott csatornákat a határban egyszerre, bár a Tisza és a Maros magas vízállása miatt csak a hónap végén kezdhették el a levezetést. Május 21-én még 60—70 ezerkh állt víz alatt a megyében. Ennek fele abban az évben a mezőgazdasági termelésből kiesett. A környéken 7 útszakaszt rongált meg az árvíz és kijavításukra nincs terméskő — állapította meg az alispáni jelentés.

43 Május 23-án Bárcsay államtitkár árvízvédelmi kormánybiztos repülőgépes szemleútján összefüggő vízfelületet talált. Orosháza—Csorvás—Újkígyós—Kétegyháza— Elek—Almáskamarás—Bánkút—Medgyesbodzás—Csanádapáca térségében.

44 Május 30-án nyitották meg a vásárhelyi csatorna zsilipjét. A kormány Orosházát a joggal elmarasztalt Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulatba osztotta be, ami a községben elkeseredést okozott. Annál is inkább, mert a Társulat első ténykedése — még az árvíz elvezetése előtt — az árvízi szemle előtt — az adóívek összeíratása volt, rögtön, június első hetében. A víz levezetésének ütemét jelzi, hogy június 28-án még volt olyan lapos, ahol 20 csónak szolgálta a forgalmat. Az Ádász-laposon július 3-án egy ember ismét belefulladt a vízbe. 1942-ben Orosházán 3 400 kh földet nem tudtak a szántó területből mezőgazdaságilag hasznosítani. A vízmentes területeken viszont olyan gyors volt a növényi kultúrák fejlődése, hogy július közepén már sürgős esőt vártak a kukoricára és a burgonyára a gazdák. Á történtek után Csizmadia András nem ok nélkül követelte a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvény javaslat vitájában : „már most az ősszel csatornáztasson a kormány az árvízsújtotta területeken."

45 Jellemző momentum, hogy a több hetes szárazság után az első csapadék 50 mm-es felhőszakadás volt (aug. 7—8 közötti éjjelen) a Gádorosra vezető Pesti úton, amelyet még akkor is két oldalról gátak védtek a kinti vizektől, úgy összeszaladt a víz, hogy másnap még lovaskocsival is járhatatlan volt. Szerencsére 1942 ősze száraz volt. Egyenletes elosztásban 22 napon esett 120 mm eső. A talajvíz karácsonyra ment le a normális szintre. Bizony még Szilveszterkor is működtek a szivattyúk, hogy az 1941. évről itt maradt vizet továbbítsák a Tisza felé. Az 1943. év úgy indult, mint az előző három. A mélyebb területeken megjelent a talajvíz. A szivattyúk csak április végén tudták leszívatni. Március végén erős fagyok tettek kárt a gabonában. Aszályos nyár jött, augusztusban 5 mm esővel, de 127 •