A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)

Békés megyei Múzeumok Közleményei 7 Adatok az orosházi mezőgazdaság második világháború alatti történetéhez (1939—1944) FORMÁN ISTVÁN Az 1744-ben újjá alapított Orosháza az ország területéből elfoglalt földterület nagyságánál mindig nagyobb szerepet játszott a magyar mezőgazdaság történetében. Az orosházi mezőgazdaság fejlődésének története ma már ismert, mindenki számára elérhető, egy rövid időszak, a második világháború alatti korszak kivételével. E korszak feldolgozását több tényező is indokolja : egyrészt a századunkban nem tapasztalt belvíz és árvíz pusztítása Orosháza határában, másrészt a győri program mezőgazdaságot érintő részének pozitív hatása, aminek eredményeként ekkor érte el a tőkés mezőgazdaság fejlődésének csúcspontját vidékünkön, viszont ezt az eredményt az 1940-től kezdődő hadigazdálkodás (jegyrendszer, kötelező beszolgáltatások, igénybevételek, a Jurcsek-rendszer) rövid idő alatt tönkre tette, oly annyira, hogy 1944-ben már a korábbi évekhez képest lehetetlen volt az újratermelés. A cikk

1 közzétételét az is indokolja, hogy még nem jelent meg olyan tanulmány, amely egy település mezőgazdaságának fejlődését ebben a fontos időszakban hasonló részletességgel vizsgálta volna.

2 Termelési viszonyok A felszabadulás előtti utolsó, az 1935. évi általános mezőgazdasági összeírás az alábbi birtokviszonyokat regisztrálta :

3 A birtokkategóriákon túl figyelembe kell venni, hogy az egyes rétegekhez való tartozást a nagymérvű álattartás is erősen befolyásolta, valamint a föld minősége, fekvése, és a vetésszerkezet is. Orosháza község határában három nagybirtokos volt: maga a község: 1554 kh, Geist Gáspár és Gáspárne: 1010 kh, és lovag Zelensky Róbert: 1194kh. A kiscsákói Geist-birtok nem élt benne Orosháza gazdasági életében, hiszen egy enklávén helyezkedett el, valójában egy jól vezetett középbirtok volt. A Zelensky-birtok pedig elmaradott szegény gazdaság volt. Ha eltekintünk a község tulajdonában levő földadó alá nem eső területtől (utak, terek, utcák, beépített terület stb.) akkor a nagybirtok területe 13,5 %-ra csökken. Az 1935. évi földbirtokösszeírás utáni változásokat nem ismerjük, csak következtetni tudunk rájuk az egyes utalásokból. Ezek szerint a Nagytádi földreform során földhöz juttatottak 50%-a már a háború előtt elvesztette földjét.

4 A háború alatt a föld adásvétele felgyorsult. Akik csak tehették — nemcsak gazdagparasztok, de a hivatalnokok és a csendőrök is — a pénzüket igyekeztek földbe fektetni. 1944 szep113