A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Sterbetz István: A tuzok (Otis t. tarda l.) és a reznek (Otis tetrax orientalis Hart.) Békés megyében

magyarázza, hiszen földrészünk délnyugati országaiból ilyen hatások ellenére fennmaradtak a populációk. A keleteurópai alfaj korai pusztulását elsősorban a Kaspi-tenger környéki telelőhelyeken évszázadokon át féktelenül folytatott vadászati rablógazdáldás váltotta ki. E pusztításokat csak a szovjet természetvédelemnek sikerült fölszámolni, de már túl későn ahhoz, hogy ezáltal kedvezőbbre fordíthassa a felmorzsolódási folyamatot (Irodalmi összefoglaló in: Sterbetz, 1970). A jelen század első évtizedeitől kezdve a reznektúzok Magyarországnak már csak nagyon elvétve észlelt, ritka vendégmadara késő őszi, téli mozgalma idején. Vonuláskor visszamaradt reznekpár alkalomszerű megtelepedésének tekinthetjük 1952-ben Szentes közelében egy fészekalj megkerülését. Feltűnő, hogy az utóbbi ötven évben feljegyzett kárpátmedencei reznekadatok zöme Békés megyéből származik. Ebből kétségtelen, hogy az ukrajnai populációk vonuló és kóborló példányai időnként a Kárpátmedencét érintve különösen kedvező környezetet találnak a békési síkságokon. Ez a következetes területhűség indokolja, hogy az alábbiakban összefoglaljuk a megyéből följegyzett előfordulásokat (irodalmi összefoglaló in: Sterbetz, 1970, 1975). 1. Későőszi — téli vonulási adatok: Békéscsaba, 1895 táján lőtt példány; Nagyszénás, 1921 IX. lőtt példány Szeghalom, 1937; Gyoma, negyvenes évek; Kardoskút, 1956 XI. 8. megfigyelve,; 1958 XI. 6. megfigyelve; 1958 XII. 25. lőve, a példány a Madártani Intézet gyűjteményébe került; 1956 „ősz"; Pusztaottlaka, 1965 X. 25. lőve; Kardoskút, 1966 XI. 10. megfigyelve; 1966 XI. 10. megfigyelve; Pusztaföldvár 1966 XII. 4. megfigyelve; Kardoskút 1966 XII. 4. megfigyelve; 1969 XII. 27. 12-es csapat megfigyelve. 2. Szaporodás időszakában feljegyzett adatok: Nagyszénás, 1940. VI. 25. megfigyelve; Kardoskút 1960. VIII. 20. megfigyelve; Csabacsűd 1961. V. 25. megfigyelve; Kardoskút 1965. IV. folyamán egy példány ismétlődve megfigyelve; 1967. VIII.22. megfigyelve,; 1791. VII. 4. megfigyelve; 1973. V. 13. megfigyelve. 3. Fészkelés Kardoskúthoz fűződik a reznek jelen pillanatban legutolsó magyarországi fészkelése. A szaporodási időszakban ismétlődő megfigyelések mindenkor felvetették az esetleges fészkelés gondolatát, amelyre végül 1973 nyarán sikerült megszerezni a feltételezést igazoló megfigyelési adatot. Augusztus 22-én a Kardoskúti természetvédelmi területen párban észleltem két rezneket, majd a következő nap, augusztus 23-án hajnalban az előző napi észlelés helyén a két madár egy repülni nem tudó, fogoly nagyságú fiókával mutatkozott. Ez a rendkívüli élményt nyújtó találkozás azonban nem adhat helyet e ritka faj visszatelepülésében reménykedő gondolatoknak. Az a tény, hogy hazánktól ezernél jóval több km-re kezdődik keleten és délkeleten az ukrajnai maradványpopulációk elterjedési határa, kizárja azt a lehetőséget, hogy itt most nem csupán véletlennek, hanem terjeszkedő jelenségnek voltunk tanúi. A reznek vonulásidőben viszonylag renkszeresnek mondható megjelenése azonban annak ellenére érdekes színfoltja a megye természeti adottságainak, és mint ilyen, a jövőben több figyelmet érdemel. 141