A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Bába Károly: A csigák mennyiségi viszonyai a Crisicum ligeterdeiben

A degradált erdők fajösszetétele arról tanúskodik, hogy különböző nedvességállapotokból kiindulva történt meg degranációjuk. Jó példa erre a 35., 36. bányaréti gyűjtőhelyek, ahol 6—8 pélsány száz éven felüli öreg tölgy körül gyűjtöttem. A törzsek közvetlen környékén cserje újulat altt még a Cochlicopa, Vitrina és Hygromia faj magas frekcenviával és abundanciával jelentkezik, míg a törzsektől távolabb a melegtűrő Aegopinella frekvenciája nő meg és a fajszám kettő fajjal csökken. A 34. biharugrai gyűjtőhelyen a szintén néhány öreg tölgy körül származó gyűjtésből csak három faj került elő csalánosból. Itt is az Aegopinella dominál. A többi degradált erdőben a három-négy jelenlevő faj közül a 23 gyh.-en a Helix pomatia, a 27., 43. gyhen a Succinea oblonga, a 38. gyh.-en a Hygromia kovácsi, a 37. gyh.-en a Vitrina pellucida a frekvens domináns fajok. A telepített erdőkben így a 17., 33., 30., 32., 42., 44. gyh.-en az Aegopinella minor, a 39. gyh. nedves kastélyparkjában az adventiv messze elterjedt Oxyhillus draparnaudi a frekvens magas abundanciájú faj. A frekvens fajok mellett a Cepaea, Helix, Vitrina és a két Vallonia, valamint a Hygromia faj szerepelnek 10—130 frekvenciával. A szikes tölgyesek a (45., 46., 47. gyh., 4. ábra) csigaegyütteseik alapján nem kölöníthetők el a többi ligeterdőtől, amelyektől növénycönológiailag is származtathatók. A szikes tölgyesek erdői malakológiai szempontból részét képezik annak a succesio sornak, amelybe a többi ligeterdő csigaegyüttese is beletartozik. Összefoglalás A szerző 1972. óta a Crisicum flórajárás magyarországi és romániai területén 48 ligeterdőt vizsgált meg, hasonlított össze faj- és ferkvencia azonossági számítások segítségével (Pócs 1968). Az azonossági számokat gráfon ábrázolta (1—2, 3. ábra). A számítások alapján a flórajárásba tartozó földrajzi tájak (Somogyi 1961) szerint összevont ligeterdő csigaegyüttesei között (1. táblázat) és az egyes erdők csigaegyöttesei között szignifikáns fajazonosságokat talált. (1., 2. ábra, 2.3. táblázat). Megállapítható, hogy a csigaegyüttesek jellemzik a növénycönológiai egységeket. A csigaegyüttesek faj- és ferkvencia azonosságai alapján a szikes tölgyesek (Festuco pseudovinae-Quercetum roboris) Máthé 33 (Soó 62) a ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum pannonicum Soó 63) származék típusának tekinthetők. A megvizsgált erdők a lelőhelyek nedvesség által befolyásolt succesiojának részei (45., 46., 47. gyh., 4. ábra). Az előkerült 38 faj 76%- messze elterjedt ubiquista. Nedvesséigényük alapján 6 fokozatba lehet az előkerült fajokat sorolni: 1. hygroíil, 2. subhygrofil, 3. mesofilsubhygrofil, 4. mesofil subxeofil, 5. 6. xerofil. Az egyes csigacsoportok alapján szárazodási sorba lehetett a gyűjtőhelyeket állítani (4. ábra, 1—6 csoport). A 3—6, ill. 4—6 csigacsoport 1—2, ill. 3. csigacsoport megoszlási százalékából képzett nedvességmutató segítségével. A szárazodás során csökken az 1—2 csigacsoport csigáinak abundanciája, csökken a nagyobb termetű növény és detritus evő fajok száma 71%-ról 16%-ra. A szárazabb fokozatok felé (4—5 csoport, 4. ábra) csökken a fajszám. A telepi tett és parkerdőkben (1/1., 3/1., 4/3., 4/9., 4/10., 4. ábra) a fajszám 3—5. Frekvens fajaik az Aegopinella minor, a nedves kastély-parkban (4/3) az adventiv Oxyhylus draparnudi a frekvens elem. A növényzetileg degradált erdőkben (vízlecsapolás, fakitermelés miatt 2., 23., 27., 34., 36., 37., 38. gyűjtőhelyek, 4.ábra 7 97