A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Bába Károly: A csigák mennyiségi viszonyai a Crisicum ligeterdeiben

A flóraterület jellemzése A Crisicum flóraterület a Pannoncum flóratartomány része. Területének éghajlata a július havi 14 órai légnedvességek alapján az erdős sztyepp-klimához tartozik. (Pántos 1972). A Körös vidék és a Heves—Borsodi sík a cseres—tölgyes klima felé mutat átmenetet. A flóraterület magyarországi erdősültsége Danszky 1964. szerint 1.35%-os, ami erősen alatta marad az alföld erdősültségi szintjének (16%). A Körös-vidék romániai erdősültsége 8.4% (Pop 1968). A Crisicum egyes tájegységei többszáz éve fátlanok, a mezőgazdasági tevékenység révén. Pécsi—Somogyi—Jakucs 1972. a tájat „kontinentális erdős-sztyepp síkság, uralkodóan mezőgazdasági tájtípus"-nak írják le, melynek alacsony és magas ártereinek talajai főleg réti jellegűek, az ármentesítés miatt első és másodlagosan elszikesedtek. A flóraterület erdőssztyepp klímáin réti öntés és réti erdőtalajain főleg időszakos és változó vízellátású hidrológiai fokozatban találhatók a szil—tölgy—körös erdők. Ezeknek a talajoknak jellemzője, főleg az északi részeken a gyengén savanyú, a déli részeken és a Hortobágyon a gyengén vagy erősebben lúgos kémhatás (Stefanovics 1963, Pántos 1972.), továbbá a vályogos, agyagos szövetű talajokon az anaerob hunifikáció. A talajvíz eredetileg 1—3 méter magasan helyezdett el. Utóbbi időkben a vízmentesítésekkel mélyebbre süllyedt, ami erős gyomosodáshoz, és a talajon élő csigafauna gyors, a regeneráció lehetőségét nélkülöző, elszegényedéséhez vezetett. A víztelenedés hatására a fauna elszegényedés annál inkább is végbemegy, mert a vályog és agyagtalajok kiszáradnak, s a cserepes, kemény talaj a csigák számára nem biztosít jó búvó helyet. A flóraterület ligeterdőinek növényszociólogiáját főleg Újvárosi 1940., 1941., Máthé 1933., 1935., Borza 1962., Pop 1968., Kárpáti—Tóth 1961—1962., Soó 1958., 1964. írták le és foglalták össze. Általánosan jellemző a leírásuk alapján, hogy a Heves—Borsodi síkon a Tisza mellékén a lombkorona szintben Quercus robur mellett a Populus alba és Fraxinus angustifolia, a cserjeszintben a Corilus avellana, Ulmus campestris, Crataegus monogyra, Pirus piraster, Acer campestre, Sambucus nigra a jellemzők. A Körösök vidékén Magyarországon és Románia területén fokozatosan fellép a Carpinus betulus. A cserjeszintben Romániában előtérbe kerül az Aer campestre, Cornus sanguinea, Ligustrum vulgare, és a Bánátban az Acer tataricum. A flórajárásban a következő subasszociációkat írták le. Circaetosum: félnedves típus (18-, 19., 21., 41., 47. gyh.). Brachypódietosum : üde-félszáraz típus (3—14., 16., 20., 22., 23., 28., 31., 37., 38., 42. gyh.). Ilyen típus a 44., 45., 46. számú erdő is (Soó 1958). Asperulatosum : üde félnedves típus (15. gyh.). Hederetosum: üde-félszáraz típus (17., 33. gyh.). Convallarietosum: félszáraz típus (2., 24., 25., 43. gyh.). Lithospermetosum: félszáraz típus (48. gyh.). Convallarietosum-brachypodietosum komplexe: üde-félszáraz típus (1., 26., 29. gyh.). Urtica dioica, üde-félnedves, esetleg üde-félszáraz típus (27., 30., 32., 34., 35., 36. gyh.). Sziki tölgyesek (Festuco pseudovinae-Quercetun roboris) Máthé 33 (Soó 62. uralkodó fafaja a Q. robur, helyenként az Ulmus glabra, Pirus piraster, Acer campestre és a cserjeszintben az Acer tataricum, Euonimus europaeus, Cornus saguinea, Sambucus nigra, Ligustrum vulgare (Máthé 1933.). Szubasszociációi: pseucedanum officináié. (44. gyh.), polygonetosum latifolii = brachypódietosum (46—47. gyh., Soó 1958.), A felsorolt subasszociációk közül növényzetileg degradáltak a 2,. 23., 25., 26. 27., 30., 32., 34., 36., 38., 42., 43., számú erdők A 17., 18., 33., 44. erdők telepítettek, illetve parkerdők. 88