A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Kovács Gyula: Békés megye Molluska-faunájának alapvetése

szont ezekre is a kis faj- és egyedszám a jellemző. Épp ezért hatott nagy meglepetésnek a tudományra nézve is új faj a Hygromia kovácsi felfedezése az 1960-as évek végén a dobozi Marói erdőben. Később kiderült, hogy az egész Doboz-Gerla-gyulai erdőségben általánosan elterjedt és gyakori. Legutóbb megtaláltam a szabadkígyósi Nagyerdőben is. Életmódjáról, — mint már korábban közöltem, — az mondható el, hogy lehullott lomb és avar között él, nemritkán a fák tövében felgyülemlett korhadakban, táplálékát is ez, illetve a rajta megtelepedő alacsonyabbrendű gombák képezik. Említésre méltó liget-erdei fajok még az Acanthinula aculeata, Succinea oblonga, Punctum pygmaeum, Árion circumscumscriptus és az Euomphalia strigella. 4. Szárazságtűrő, nagyobb meleget igénylő csigák Ide a rétek, szikes puszták, gátoldalak xeroterm viszonyai között élő Puhatestűek sorolhatók. Fajszámuk a legcsekélyebb, csupán 8 fajjal képviseltek (az egész fauna 10%-a). Ezek a fajok nem jellemzők a területre, mert az egész országban hasonló környezeti viszonyok között megtalálhatók, Legérdekesebb az idetartozó fajok közül a Helicopsis striata, mely a megye több pontján található meg, héjmorfológiailag — mint azt a rendszertani részben említettem, — eltér a szokásos striata-alaktól gyengébb vonalkázottságával és átlagosan nagyobb termetével, de a subsztrátumot illetően is mutatkozik különbség, nálunk inkább erősen kötött agyagos talajon él. A jövő feladata ennek a problémának a megnyugtató tisztázása. 5. Kultúrterületek (települések belterülete, parkok, ligetek, temetők, kertészeszetek, veteményes kertek) fajai Tekintve, hogy a természetes élőhelyek száma és területe rendkívül csekély a megye összterületéhez viszonyítva (még a 10%-ot sem éri el), fokozott érdeklődéssel tekintettem a kultúrterületek faunája felé. Az itt talált fajok száma meglepően magas: 25 (32%). Jelentős részük természetes körülmények között is előfordulnak, az a tény, hogy lakott területeken, tehát az ember közelében is jól érzik magukat, igazolja ezeknek a fajoknak az ökológiai valenciáját, nagy alkalmazkodó képességét, és mivel nemcsak a megyében, de országosan is csökkenőben vannak a természetes környezeti viszonyok, a kultúrfajok jelentősége faunisztikai, közegészségügyi, mezőgazdasági, kertészeti szempontból a jövőben feltétlenül megnövekszik, ezek az állatok mintegy háziállataivá válnak az embernek a szó tágabb értelmében. Néhány jellemző kultúrfaj, illetve kultúrrá váló faj a megye területén a következő: Physa acuta, Cochlicopa lubrica, Valloniák, Chondrula tridens, Cecilioides acicula, Arionok, Limaxfélék, Oxychilusok, Milax budapestensis, Deroceras agreste, Monacha cartusiana, Cepaeák, Helixek. A fauna származásának kérdései A megyei fauna jelentős részét közép-európai fajok adják (61 faj, az egész fauna kerekítve 77%-a), az ún. „színező" elemek száma 18 (33%). Az egyetlen endemikus faj kivételével nem jellemzők a területre, mert az egész országban alkalmas környezetben megtalálhatók. Egy behurcolt faj is található, a már korábban említett Oxychilus hydatinus. A fauna a legnagyobb hasonlóságot — érthetően — a tőle északra, illetve nyugatra fekvő Szolnok és Csongrád megyékkel mutat. A keletre eső HajdúBihar megye, illetve a román területek faunáját nem ismerjük. Az bizonyos, hogy a Bihar hegység faunájával területünknek semmilyen kapcsolata nincs. 6 81