A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vasas Ferenc: A fitoplankton mennyiségi viszonyai a Szarvasi-Holtágban

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6—1980 A fitoplankton mennyiségi viszonyai a Szarvasi-Holtágban VASAS FERENC Előzmények A Szarvasi-Holtág a Hármas-Körös és egyben a Tiszántúl legnagyobb mentett ártéri holtága. A vízgyűjtő terület vízgazdálkodásában betöltött kulcsszerepe, a társadalmi érdeklődés növekedése egyik legexponáltabb víztípusunkká avatta ezt a holtágat. A Szarvasi-Holtág a limnológiai kutatás szempontjából történő felfedezése azonban idáig még váratott magára. Néhány szórványos - főleg botanikai indíttatású - algalógiai, valamint vízkémiai adaton kívül feltáró munka még nem született erről a jelentős víztérről. Borbás (1881) és Korén (1882-83) több algafajt ír le Szarvas környékéről, Donászy (1954) néhány vízkémiai adatot közöl a holtág bikazugi szakaszáról. Kol (1954) a rizstelepek algalógiai vizsgálata kapcsán a békésszentandrási szakaszról írja le az Aphanisomenon flos-aque és a Ceratium hirudinella tömeges megjelenését. A holtág üzemrendjéről Bíró (1894), Szarvas környékének természetföldrajzáról Mendöl (1929), a környék vízbeszerzési lehetőségéről Altnöder-Kaszap (1972) számol be. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a Körös-vidék egyéb felszíni vízfolyásainak limnológiai feltárásával sem. Varga (1931) két kunszentmártoni, kisvízfelülettel bíró holtág kerekesférgeit írja le, Szalay (1942) a Körösök fitoplankton viszonyairól számol be, amely alapmunkának tekinthető a jövendő kutatás számára is. Éber (1955) csak általánosságokról beszél a Körösök fitoplanktonjával kapcsolatban. Fontos és idáig pótolhatatlan adatot közöl Uherkovich (1963, 1964) a Hármas-Körös algalógiai, szaprobiológiai viszonyairól. Jelen dolgozat írója 1974-től folytat rendszeres hidrobiológiái vizsgálatokat a Körös-vidékén. Kutatásairól idáig 4 közleményben számolt be: a Kettős-Körös biológiai vízminőségéről {Vasas, 1975), a Sebes-Körös mycophytáiról, {Vasas 1975), valamint a Szarvasi-Holtágról {Vasas 1976—77). Természeti, vízföldtani viszonyok A Szarvasi-Holtág a tiszai Alföld, Körös—Maros közti síkság középtájegységének északi részén, az ún. Körös-szögben helyezkedik el. A Hármas-Körös és egyben a Tiszántúl legnagyobb vízfelülettel rendelkező holtága. A vízgyűjtőterület felszínfejlődése a pleisztocénban nagyobb részt folyóvízi akkumulációhoz kapcsolódik, bár jelentős mértékben képződtek tavi üledékek is {Altnöder-Kaszap 1972). Uralkodó talajtípusa a sztyeppesedő réti szolonyec (termő3