A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Scmidt Egon: Adatok Békés megye kisemlősfaunájához baglyok táplálékvizsgálata alapján

Vízicickány (Neomys sp.) Az ország délkeleti felében a köpetvizsgálatok szerint kifejezetten ritka (Schmidt, 1969). A megye területén gyűjtött köpetekben mindössze egy, fajra pontosan meg nem határozható, példánnyal képviselt. Keleti cickány (Crocidura suaveolens) A fehérfogú cickányok legnagyobb egyedsűrűségüket hazánkban éppen a délkeleti megyékben érik el. A keleti cickány ennek megfelelően valamennyi a gyöngybagolytól származó nagyobb köpetanyagból előkerült. Mennyisége valamennyi gyűjtőhelyen a mezei cickányé alatt maradt, az erdei fülesbagolynál viszont, ahol csak a gyulai anyagban szerepelt, erős túlsúlyban volt a mezei cickánnyal szemben. Gyula környékén az 1961, ill. 1968 évek mindkét Crocidura fajra nézve gradációs évek lehettek, erre utal, hogy az azt követő őszi-téli periódusban a baglyok egyéb évekhez viszonyítva feltűnően magas példányszámmal fogták őket (Schmidt, 1976). Mezei cickány (Crocidura leucodon) A köpetvizsgálatok szerint a megyében, legalábbis annak déli felében általánosan elterjedt, a cickányok között egyedszám tekintetében is az első helyen áll. Nem ritka a lakóhelyek környékén sem, ez éppen az egyik magyarázata annak, hogy oly gyakori a gyöngybagoly zsákmánylistáin. A gyöngybagoly köpetekből nyert egymáshoz viszonyított százalékos cickány értékeket az 5. táblázat mutatja. 5. táblázat: Különböző cickányfajok egymáshoz viszonyított százalékos értékei gyöngybagoly köpetekből Békés megyében Tabelle 5. Prozentwerte der verschiedenen Spitzmausarten aus Gewöllen der Schleiereule (Tiytoa. guttata) in Bezirk Békés Sorex araneus 0,8% Sorex minutus 0,3% Crocidura suaveolens 26,3% Crocidura leucodon 72,6% Denevérek (Chiroptera) Az előkerült néhány példány csak mint faunisztikai adat értékelhető. Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) A pelék a gyöngybagoly és az erdei fülesbagoly köpeteiből csak elvétve kerülnek elő, miután ezek a fajok zsákmányukat elsősorban a nyílt kúltúrbiotópokban szerzik meg. A gyulai példányokat a baglyok valószínűleg az erdőszélen zsákmányolták. Földi pocok (Pitymys subterraneus) A földi pocok hazai elterjedését a köpetvizsgálatok alapján korábban már összefoglaltam (Schmidt, 1974). Békés megye területén 11 pontról került elő. Mennyisége elenyésző a mezei pocokéhoz képest. Mezei pocok (Microtus arvalis) A legnagyobb egyedszámban előforduló apróemlősfaj, mely gyakorlatilag minden gyűjtésben képviselve volt. A Gyula környékén folyamatosan végzett vizsgálatok szerint számuk 12 év alatt háromszor emelkedett meg igen jelentősen (több mint 75% az egyéb emlősfajokkal szemben). Ezek a gradációs évek Gyula környékén 1964, 1967 és 1970 voltak (Schmidt, 1976). 184