A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Müller Géza: Geszt környékének és madárvilágának változása az elmúlt 40 év során

közelmúltban történt kitermeléséig. És végül: a halastó megépülte előtt a sziki juhhodály melletti kb. 1 holdas akácosban is volt 200 fészkes varjúkolónia. Geszt környékén tehát szinte alig volt erdő, ahol ne lett volna varjúfészek. Az itt felsorolt varjútelepeken kívül távolabb, Kisorosiban, Gyantén és másfelé is voltak varjútelepek. El lehet képzelni, hogy ez a teménytelen varjú, ami tavasszal a fészkeléskor itt összesereglett, milyen gazdasági jelentősségei is bírt. Olyankor itt, amikor fiókáikat nevelik áldást jelentenek a környékre, mert főleg rovarokkal etetik fiókáikat, de kárt is csinálnak máskor. Különösen tavasz elején van velük sok baj, amikor az elvetett gabonát kiszedik a földből. Ezen a környéken szinte lehetetlen őrzés és riasztás nélkül a vetéseket tőlük megóvni. Ha a fiókáik felnőnek és szárnyrakelnek, eloszlanak távolabbi vidékekre is, így kártevésük nyáron és ősszel nem olyan súlyos. Kései kitavaszodáskor, amikor a fűfélék nehezen nőnek és a fácán, fogoly és más madarak fészkeiket nem tudják jól elrejteni, sok kárt tesznek a varjak a tojásokban is, emiatt a vadállomány kártételüket nagyon megsínyli. Még nem is olyan régen, 2—3 évtizeddel ezelőtt a varjútelepek lakói voltak a kékvércsék is. Májusban a varjúkarogástol hangos erdők hangzsivajába beletartozott a vércsék vijjogása is. Minden varjútelepen megtalálható volt 8—10 kékvércse fészek is és a környéken a földek és legelők felett késő tavasszal és nyáron ott „szitáltak" a levegőben a bogarakat leső kékvércsék. Sajnos, ezek az amúgy is ritka hasznos madarak az utóbbi évtizedekben nagyon megritkultak. Ennek oka is a nagyfokú kemizálásban keresendő. Egyrészt a rovarméreg szervezetükbe kerülve közvetlenül mérgezi őket, másrészt pékig a vegyszerezés hatására megcsappant a bogarak száma és emiatt élelmüket nem találják meg olyan bőségben, mint régen. De nem csak a kékvércsék ritkulása feltűnő. Az 1930-as, 1940-es években az őszitéli hónapokban — különösen egérjárásos esztendőkben — a határban mindenfelé lehetett a fasorokon, erdőszéleken, távírópóznákon gubbasztó egerész- és gatyásölyveket látni és nem volt ritka eset ebben az időben, hogy egyebek mellett 10—15 gatyás ölyvet is lehetett lőni a leskunyhó elé kitett uhubagoly segítségével. Abban az időben a gatyásölyv is, sok egyéb ragadozóval együtt kártékony ragadozónak számított és csak az egerészölyv élvezett védelmet. De ki gondolta volna még 10—20 évvel ezelőtt, hogy mára már olyan rohamos lesz a ragadozó madarak pusztulása, hogy a gatyásölyv is, más egyéb ragadozókkal együtt a védett madarak listájára kerül. Akkoriban — 30 —40 évvel ezelőtt — nem volt ritkaság egy-egy galambászhéja feltűnése sem az apróvadas területeken. Nagyobb kártevőnek számított ilyen helyen mint a róka, mert a fácánok, foglyok nem lehettek tőle biztonságban. Akkor lődíjat fizettek érte, ma 10 000 Ft büntetést fizet az, aki elpusztítja. Ma örülnénk ha látnánk néha ezt a remek madarat! Szinte fáj, ha arra gondol az ember, hová lett az a sok-sok madár, ami még pár évtizeddel ezelőtt is olyan mindennapos volt és annyira beletartozott az akkori idők mindennapjába. Annyira, hogy észre sem vettük, hogy vannak, mert létük természetes volt. Mennyivel gazdagabb volt akkor a természet — vagy úgy is mondhatjuk, hogy mennyivel szegényebb most. És önkéntelenül is fel kell tennünk a kérdést, mi lesz 30—40 év múlva? Az alábbiakban megpróbálom felsorolni azoknak a madaraknak jegyzékét, amelyeknek az előbbiekben vázolt Geszt környéki tájon való előfordulásáról a magam megfigyelései alapján — akár úgy, hogy elejtettem, akár úgy hogy, megfigyeltem — tudok. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a lista nem teljes, mert még a felsoroltakon kívül bizonyára sok madár megfordult ezen a tájon anélkül, hogy láttam volna, találJkoztam volna velük. Arra azonban ez az itt következő sok madárnév bizonyára alkalmas, hogy bizonyítsa, milyen gazdag madárvilágot mondhat ez a táj magáénak. 1934-től 1950-ig laktam Geszten, de 1950-től 1975-ig is hivatali működési kör167