A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Müller Géza: Geszt környékének és madárvilágának változása az elmúlt 40 év során

A halastavak az őszi madárvonulás idején mozgalmas képet mutatnak. Száraz őszökön ide szorulnak a vadkacsák és vadlibák — már ti. azok, amik nem leszállás nélkül vonulnak át a megváltozott tájon. Ha már nem is lehet beszélni a régi madárbőségről, azért mégiscsak megpróbál itt néhány csapat pár napra megpihenni. Csak az a baj, hogy nem biztos a nyugalom, néha puska fogadja a megpihenni vágyó madarakat. Még ide is eljutnak minden évben a helyi vadászokon kívül a pénzes nyugati — elsősorban olasz — rekordhajhászó vadászok, akik csalikacsákkal és automata puskákkal várják az amúgy is fogyatkozó vadkacsákat. Ezek a pénzes vadászok ilyen madárgyülekező helyeken végig kísérik szegény vadkacsákat vándorútjukon, egészen az Adriai tenger lagunáiig. Őszi vonuláskor sok szárcsa is gyülekezik itt. A halastavak lecsapolt tavai, a visszamaradó sekély vízfoltokkal kedvenc pihenőhelyei a bíbiceknek, partfutóknak, cankóknak, de leszállnak itt olyan ritkaságok is, mint a batla (legutóbb 1957 szeptemberében láttam 9 db-ot), kiskócsag, kanalas gém üstökös gém, stb. Az 1940-es évek előtt Geszt környékén nem költöttek a gémek (csak odább Nagygyantén), mert nem volt alkalmas erdő itt számukra. Talán annak hatására, hogy az 1940-es évek eleje táján Vátyónban és máshol is rizstelepek létesültek, meg aztán akkoriban vizes, csapadékos évek jártak, aminek következtében a laposok egész évben tele voltak vízzel, minden csatornában, de még a vadvizekben is sok volt a hal és mert az erdők növekedésével fészkelőhely is kínálkozott, az 1940-es évek második felében kezdtek a bakcsók megtelepedni és velük együtt ezen a vidéken akkor ritkaságszámba menő kis kócsagok és üstökös gémek. Később szürke gémek is keveredtek a bakcsók közé. Az első gémtelep Vátyon pusztán, a zsadányi határ közelében levő fiatal tölgyesben létesült 1946-ban. Ekkor mintegy 15 pár bakcsó és 3 pár üstökösgém rakott fészket. 1947-ben már mintegy 25 pár bakcsó, 6 pár üstökösgém és 5 pár kiskócsag költött itt. 1948-ban is nagyjából ennyi volt az itt megtelepültek száma. Sajnos, a kis kócsagok és üstökösgémek felkeltették a környékbeli vadászok érdeklődését is, így történt aztán, hogy a környéken élelemét kereső madarakból egy-egy a falusi vadászok áldozatául esett. Miután pedig az új fészke előtt is mind több zaklatásnak lett kitéve, onnan a madarak elvadultak, illetve áttelepedtek Vátyon puszta D-i oldalára, a vatyoni major közelében levő akácos erdőbe. Az áttelepüléssel egyidőben az új telepen szürke gémek is kezdtek tanyát verni, így lassan kialakult itt az a gémtelep, mely még ma is megvan. Az 1950-es évektől nincs számszerű feljegyzésem arról, hogy mennyi volt a gémtelep lakóinak száma, de hogy még máig is megvan ez a gémtelep, ez annak bizonyítéka, hogy ragaszkodtak fészkelő helyükhöz, az itteni esetenkénti zaklatás dacára is. Elősegítette a gémek, bakcsók, kiskócsagok ragaszkodását a környékhez az is, hogy az 1950-es években a begécsi és sziki puszta víztárolóként való használata viszonylag nyugalmas, nagy kiterjedésű, mocsaras jellegű területet hozott létre mely növényzetével bő hal és vízibogár állományával ideális életteret biztosított számukra. Ebben az időben a a gémeket a halastavakon — ahol mint kártevőket tartották számon őket és üldözték — sem érte annyi veszteség, mert élelmüket a nyugalmasabb víztárolón megtalálták. Bár a vátyoni gémtelepen esetenként egy-egy kiskócsag, üstökös gém, bakcsó és szürke gém áldozatául esett a vadászoknak, azért lassan átment a köztudatba, hogy védelmet kell biztosítani ennek a madártelepnek. így inkább csak suttyomban ejtettek el egyet-egyet, hogy kitömessék. Itt mindjárt azt is meg kell mondani, hogy a bikazugi halastavakon a »nemes« gémfajok : kócsagok, üstökös gémek, a csak nevében gém, a kanalasgém, a réti sas és még jónéhány ritka madár mindig védelmet élveztek, így ott őket nem bántották. Ezért a hála 164