A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vertse Albert: Ökológiai és faunisztikai összefoglalás a szarvasi arborétum madárvilágáról 1956–65

Feltehetően azért, mert a park cinkepopulációja zömmel a parkban és közvetlen környékén telel át. Nem kényszerül a nagy kockázattal járó távoli kóborlásokra. (1958. január 30-án egy fenyőfán egy bandában 20—25 széncinkét figyeltük meg. A napsütésben az egyik lábán jól látható volt az alumínium gyűrű). Ezt a feltevést igazolni látszik az is, hogy a parktól távol nem került kézre gyűrűs cinke (az egy városi kézrekerülést nem számítva), a kékcinkék esetében pedig az eternit kisodúk is, amelyek legtöbbjében a téli éjszakázásra való állandó igénybevételt a vastag guanoréteg bizonyítja. A park eltartóképessége tehát a jelek szerint a cinkék számára kitűnő. De nem csak a park, hanem a változatos fás növényzetben bővelkedő közvetlen környék is (a közvetlen szomszédságban többholdas öreg gyümölcsös, az út átellenes oldalán majd 1 km hosszú erdősáv, szemben a Körös túloldalán öreg gyümölcsöskertek, a Kákafok mentén náderdő, amely kapcsolatot létesít az Erzsébet-és Annaligetekkel) eléggé terjedelmes terület ahhoz, hogy kóborlási hajlamaikat kielégítse. Sőt valószínűsíti azt a feltevést is, hogy nem csak a parkban, hanem az említett fás környezetben szétszórtan költő cinkék, mint park-körüli „szórvány populáció" is a parkban telel át. Azt, hogy ez a fás, főleg gyümölcsfás környék tavasszal—nyáron milyen kielégítő élőhely a cinkék számára, mutatja az is, hogy a parkkal szemben, a Kákafok városfelüli oldalán elterülő „Mongol" nevű kertes nyaralórészben próbaképpen kihelyezett eternit kisodúkban 1964-ben két kékcinkefészkelés volt, a park melletti öreg gyümölcsösben pedig egy fészkelés. A balkáni gerle számára a park kitűnő fészkelőhely, a környék pedig a nyári időszakban táplálkozásra kiváló (disznóhizlalda, búza- és kukoricaföldek, halastavi kacsatenyésztés takarmánymag-hulladéka, rizstarlók stb.) ahová rendszeresen kijárnak. Télen a parkba vetődő karvaly fő zsákmányállata, valószínűleg előle húzódnak be a városi kertekbe, ahol az apróállat-tartás és a piactér maghulladékán élősködnek. A parkban a téli időszakban kevés a számuk. A csóka a véderdősáv öreg tölgyeinek, az évszázados nyarak, japán akác, lógesztenye odúiban s néhán jegenyenyár sűrű ágai közé rakott fészkekben, ez utóbbi helyen telepesen költ. Túlnyomóan a parkon kívül táplálkoznak, költési időben azonban és a frissen kirepült fiókák a park rétjein is bogarásznak, különösen közvetlen kaszálás után. Télire megfogyatkozik a számuk. A seregély gyakori fészkelő, a cinkék és mezei veréb legerősebb fészekkonkurrense. A neki megfelelő odúkban dominál. Az erdei fülesbagoly a jegenyenyáron levő csókatelep egyik emeletén 1961-ben fészkelt. Fészkét, fiait megfigyeltük. Eleimet kérő anyányi fiaik hívó hangját csaknem minden évben hallottuk. Macskabagoly. Fészkelési időben egy néhány napos, lőtt öreg példányt találtam az egyik sűrűben. A helybeli vadásztársaságnak a parkban dolgozó tagjai nem jó szemmel nézik a baglyok és a vörösvércse jelenlétét. A fácánivadékot féltik tőlük. Fehérgólya. Az új üvegházakat fűtő kazánház kéményére fészket rakott s költött is egy ízben. Miután azonban félő volt, hogy a terebélyesedő fészek a fűtés komoly akadálya lesz, eltávolították. Tőkés réce. Évente 2-3 pár is költhet a park területén. Fészkelési időben gyakran rebbentettünk fel kotló tojót, a kergetőző párokat főleg a korareggeli órákban láttuk. Örvösgalamb 4-5 párban fészkelhet évente. A park dolgozói közt vannak galambtenyésztők, akik kilesik az örvösök fészkeit s ha módjukban áll, ki is fosztják. Vörösvércse általában két párban fészkelt a parkban öreg fenyőfák tetején. Vörösbegy egy földre esett s emiatt felnyílt tetejű deszkaodúban költött 1958ban. 152