A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Sterbetz István: A tuzok (Otis t. tarda l.) és a reznek (Otis tetrax orientalis Hart.) Békés megyében

igen elvétve fordul még elő. Gyakoribb a hárem tartóforma, Békés megyében azonban a páros ivari kapcsolat is számos populációnál fennmaradt, sőt újból kifejlődőben van egyik-másik erősödő állomány esetében (Sterbetz, 1973). A 3. sz. táblázat 1969 és 1973 évekből mutatja be a megyének ivarmegoszlás szeszerint is vizsgált állományát. 1969-ben egy ivarérett kakasra hozzávetőlegesen 2 tyúk jutott, 1973-ban viszont már az átlagos arány — minden bizonnyal az 1969 óta érvénybe léptetett, teljes vadászati tilalom eredményeképpen — egy kakas : másfél tyúk viszonylatára javult. 3. táblázat A Békés-megyei túzokállomány ivararányának alakulása 1969 és 1973 években Taeblle 3. Geschlächtsverhältnis des Trappenbestandes im Bez. Békés, 1969 und 1973 Év Dürgő kakas Fiatal kakas Tyúk Ismeretlen ivarú Összesen 1969 1973 278 262 226 189 581 395 106 172 1191 1018 A nemeknek ilyen kiegyensúlyozottsága az egyéb magyar, illetve európai populációkhoz viszonyítva fölöttébb kedvező. Itt még kevés a valószínűsége annak, hogy elégtelen kakas rontja a szaporodás eredményességét. Az elkövetkező években ez az állapot kétségtelenül javulni fog, amikor a jelentős számban nyilvántartott fiatal kakasok tenyészérettsége is bekökvetezik. Az 1969-ben számlált 106 és 1975-ben nyilvántartásba vett 172 db ismeretlen ivarú túzok zöme minden bizonnyal 1—2 éves fiatal. Egy belterjesen művelt mezőgazdasági környezetben ez a mennyiség nem reménytelen. Ennek ellenére a jelenben a gépesített, kemizált agrárkörnyezet hosszú távon létében veszélyezteti a túzokállományt, ha a jövőben a természetvédelmi érdekek mellőzésével történne a mezőgazdasági termelés, mert tavaszi munkák során egyre növekvő síázalékban semmisül meg az új nemzedék. Az 1969-ben lefolytatott országos állomány vizsgálat alkalmával az ilyen természetű veszteség felmérésére is megkíséreltük az adatgyűjtést. A fészkelőhelyeken rendszeresen megfigyelt túzoktyúkok alapján történt a fészekaljak számának fölbecslése. A 4. sz. táblázatból kitűnik, hogy a meg is talált túzokfészkekből várható szaporulat abban az évben maradéktalanul megsemmisült. A 94 elpusztult fészekaljnál 42 esetben kikaszálás, 13 esetben vegyszeres növényvédelem, 26 esetben vetési varjú és egyéb ragadozók, 14 esetben ismeretlen volt az ok. Az évről-évre bekövetkező, nagyarányú utódveszteség a populációk lassú elöregedésének veszélyét hordja magában. Az általános vadászati tilalom megvalósítása után ezért az eredményes szaporodás érdekében súlypontoztuk a természetvédelmi törekvéseket. 1975 őszén Dévaványán, a Szeghalmi Állami Gazdaság Réhelyi Kerületét, mint környezeti adottságaival, és kiemelkedő állománysűrűségével legjelentősebb túzok élőhelyet, tájvédelmi körzetté nyilvánította az Országos Természetvédelmi Hivatal. A 3433.31 hektár terjedelmű védett terület művelési ágankénti megoszlása: Legelő és rét 1847,03 ha., szántó 1367,46 ha., művelés alól kivett terület 103,16 ha., erdő 114,53 ha., szőlő és gyümölcsös 1,13 ha. 137