A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vertse Albert: A fácán Magyarországon

Alföldünk déli, különösen délkeleti fele, úgy éghajlatának kontinentális jellege, mint az ősi természetes élőhelyükkel azonos kedvező élőhelyek sokasága, nem kevésbé a táplálékul szolgáló mezőgazdasági termények változatossága és bősége folytán a fácán vadon tenyészesere a legalkalmasabb természeti tájunk. Sokkal alkalmasabb mint Európa tőlünk nyugatra, északnyugatra eső részei. A Dunántúlnál is alkalmasabb, nem csak kedvezőbb klímájánál fogva, hanem mert ott túlnyomóan hiányoznak a legkedvezőbb erdőtípust kialakító, középszakasz-jellegű síksági folyók és azok holtág rendszere. A Tiszántúlnak a fácán tenyésztésére való kiváló alakalmassága az országhatároknál természetesen nem szakad meg, hanem átnyúlik az Alföldnek a keletről és délről szomszédos országokban folytatódó, azonos morfológiai és ökológia adottságú területeire. Ezeknek az országoknak fácánban leggazdagabb területei szintén a Körösök, a Maros és a Duna—Tisza közé eső alföldi területein találhatók. A Tiszántúl déli felén a fácán természetes szaporításának lehetőségei még korántsincsenek kiaknázva. Kívánatos volna, hogy biztonságos fészkelési lehetőséginek fokozása érdekében erdőgazdasági beinstruálások is törénjenek, hogy pl. a folyók holtágrendszere még alkalmasabb legyen a fácán fészkelésére és áttelelelésére. JEGYZETEK 1. A Magyar vadász 1961. novemberi számában megjelent, hivatalos helyről származó cikk (Dr. N. L.: A Békés megyei vadgazdálkodás eredményei) tiltakozik az ellen, hogy a kedvező természeti adottságok döntőek volnának a békésmegyei kiváló fácánállomány fenntartásában, hanem azt az érdekelt vadásztársaságok szakértelme és szorgalma eredményének tekinti. Ennek igazolásául felhozza, hogy pld. 1960-ban, a szabadban összeszedett — egyébként pusztulásnak kitett— fácántojásokból 11 000 csibét neveltek fel és bocsátottak ki Békés megyében. Ez valóban imponáló szám és a békés megyei vadászok szorgalmát dicséri, mert azt jelenti, hogy mintegy 2000 fészekaljat mentettek meg. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor, tehát az 1960-61 vadászati évben 47 800 kakast lőttek Békés megyében, továbbá befogtak 7872 db élőfácánt (ezek is hivatalos adatok), az összszákmány tehát 55 722 db volt; továbbá figyelembe vesszük, hogy az őszre megerősödött állománynak kb a kétharmadát vadásszák le és fogják be, a 11 000 szabadon engedett csibének is (jóakaratúan feltételezve, hogy őszre mind életben maradt) csupán a kétharmadával számolhatunk mint szákmánnyal, azaz 7500 darabbal, ami az évi összzsákmánynak midössze 13,2%-a! Tehát Békés megyében, az I960—-61. vadászati évben, a háború utáni vadgazdasági konszolidálódás befejeztével is, a levadászott és befogott fácánok 86,8 százaléka természetes szaporulat vot! 2. Az a néhány történelemelőtti és Miocénkori csontlelet, amelyeket a fácán őshonossága bizonyítékaként publikáltak, a tüzetesebb vizsgálat alapján nem bizonyultak a Phasianus-genustól származóknak. Egyenlőre csupán a Délkelet Balkánon való őshonossága vitatható. (25) 3. Formozov szerint (7) a fácán elterjedési területe az u. n. „kishó övezet"-ben van, ahol a hótakaró évi mennyisége nem haladja túl a 10—20 centimétert. 4. Angliában és Welsben, 332 birtokon (1 001 934 acre területen) 1956-ban felneveltek 141 152 db fácánt, lőttek 191 021 db-ot; 1957-ben felneveltek 173 259 db-ot, lőttek 260 464 db-ot; 1958-ban felneveltek 186 785 db-ot, lőttek 184 886 db-ot. (16) 5. A Tiszántúl déli felének — legjobb gabonatermő vidékünknek — erdősültsége a legkisebb az országban, általában 3%. Ennek mintegy 80%-át a folyók szegélyerdei adják. A legjobb táplálékforráshoz tehát a legjobb búvóhelyeket nyújtó ártéri erdők kapcsolódnak. 6. 1856—70 közt csak a Körösökön 103 átvágást végeztek, miközben a Sebes-Körös és Berettyó sárrétjeit lecsapolták (12). 128