A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vertse Albert: A fácán Magyarországon

Tavasszal azután az állomány jelentős része szétszéled fészkelésre a környező mezőgazdasági földeken s nyáron át állandóan ott tanyázik, miután a felmagasodott mezőgazdasági növények között már biztonságban érzi magát. Télen azonban a kopár pusztasággá változott mezőgazdasági táblákról részben a belvizek nádszegélyébe, gyékényeseibe, zömmel azonban — még messzebb környékről is — a folyómenti szegélyerdőkbe húzódik s onnan jár ki táplálkozni. Kellemetlen időjáráskor azonban nem hagyja el mert az időjárás viszontagságai ellen ott kitűnő védelmet talál, a bőséges gyomvegetáció pedig kielégítő táplálékot nyújt. A Tiszántúl déli felén ott is találhatók jó fácánállományok, ahol a folyók fenti, közvetlen előnyös hatása — legalább is felületes szemléletre — hiányzik. Azonban minden ilyen helyen kimutatható a Körös, Berettyó, Maros vagy Tisza hajdani ártereinek, holtágainak maradványa s azoknak a növénytakaróban mutatkozó befolyása. A Tiszántúl déli felének majd kétharmada nem is olyan régen a Körösök, a Tisza és Maros árterülete volt.

6 E folyók hajdani, szabályozás előtti kiöntései, elhagyott időszakos medrei nyomán a hol közelebbi, hol távolabbi szomszédság is magán viseli a folyómenti ártéri táj jellegzetességeit a nádas, gyékényes fenekek, holtágmaradványok, tavak, kanyargó, fűzbokrosokkal szegélyezett erek (Tőkei-ér, Veker-ér, Mágocs-ér, Kurca-ér, Kórógy-ér, Dong-ér, Száraz-ér stb.) dúsfüvű, vizenyős rétek képében. Ezekben a hajdani medrekben, tavakban, erekben tavasszal összefutó belvizek, továbbá a jelenlegi csatornákban késő tavaszig, nyár eljéig megmaradó vízmennyiség elégséges ahhoz, hogy bennük, vagy partjaik mentén sűrű nád, gyékény, dús füvű rét, sűrű gyomszegély képződjék, ami a nem területigényes fácánnak elégséges ahhoz, hogy bennük menedéket találjon. A jelenlegi jó fácánállományok fő bázisai a folyók élő és holtágainak ártéri erdei, vagy e hajdani holtágak, erek, tavak bokros, füves-gazos-nádas félig száraz medrei. Ahol csak némileg is jó, pláne kiváló fácánállományt találunk, ott törvényszerűen mindenütt megtalálható a folyók fent részletezett jelenlétének, közelségének vagy hajdani maradványainak a növénytakaró kialakulásában mutatkozó jótékony hatása. Azokon a területeken, ahol ilyen természeti adottságok nincsenek, ott a hajdani földbirtokosok mesterséges sűrűségeket létesítettek (tölgy-akác-fenyőligetek, útmenti bokorszegélyek u.n. „gőzeke-szögekben" bogyótermő cserjések) amelyek az intenzíven művelt mezőgazdasági táblákat is alkalmassá tették nagyobb tömegű fácán tartózkodására. Meg kell említenünk a rizstermelés jelentőségét is. A rizsföldekről nálunk az a vélemény alakult ki, hogy nem kedvez a fácán elszaporodásának. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nádas-tavak helyén vagy szomszédságában a szikes fenekeken, különösen ártéri erdő szomszédságában létesült rizsföldek tarlói késő őszig jó táplálkozási lehetőséget nyújtanak a fácánoknak s azok ott nagy csapatokban gyülekeznek, míg vastagabb hótakaró nem fedi be. De még azután is nyújt táplálékot a gátak gyomszegélye. A Tiszántúl déli felét, mint a fácán élőhelyének méltatását, a következőkben összegezhetjük: A Tisza, a Körösök és a Maros e hajdani, óriási ártere, kitűnő termőtalajával legjobb gabonatermő vidékünk. Ezt a jelenleginél jóval nagyobb fácánállomány eltartására is alkalmas, kenyérmagvakat dúsan termő lapályt a fenti folyók és azok mellékvizei ártereinek, holtágainak, elhagyott medreinek nem nagy kiterjedésű, de annál sűrűbb aljnövényzetű ártéri erdőségei, ligetei, nádasai tarkítják. Valamenynyi a fácán legjobb, mert legtermészetesebb búvóhelye. Jelentősége különösen télen szembetűnő, amikor a termények betakarítása után a kopár mezőgazdasági földek között a fácánállomány legfőbb, sőt gyakran csaknem kizárólagos áttelelő helye. 125