A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Povázsay László: Adatok a remetei erdő madárvilágáról

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5 Adatok a remetei erdő madárvilágáról POVÁZSAY LÁSZLÓ Békés megye délkeleti részén, a Fekete-Körös remetei, s a Kettős-Körös dobozi hídja között, valamint a Gyula—Sarkad, továbbá a Doboz—Sarkad műutak által bezárt mintegy ezer hektáros erdős terület képezi a remetei erdőt. Ez a vidék Békés megye legerdősültebb területe, így erdei madárfaunája is itt a leggazdagabb. Az erdőt a XVIII. század második felében telepítették, de ebből az időből már csak Remetén van 5—6 példány kb. 200 éves tölgy. 1950 körül még a faluhelyi részen 4—5, Remetén 25—30 példány famatuzsálem volt, amelyeket azóta sajnos nagyrészt kivágtak. A régi okiratok szerint a vidék mindig erdős terület volt, a Fekete-Körös eredeti kacskaringós folyójával övezve. Az erdő faállománya jelenleg: 60%-ban tölgy, 30%-ban cser és kőris, 10%-ban nyár, juhar, akác és fekete dió. Kormegoszlás szerint az erdő 10%-a 80—100 éves, 50—55%-a 40—60 éves, a többi fiatalos, illetve rudas állományú. Felújítás szempontjából majdnem 100%-ban mag, vagy csemete eredetű. Délről az erdőt folyó határolja — a Fekete-Körös —, Szanazugtól pedig a Kettős-Körös. Az erdőség szorosan csatlakozik a dobozi faluhelyi erdőhöz, ettől csak a Fekete-Körös holtmedre és az úgynevezett Határárok választja el. A múltban e két erdőség (faluhelyi és remetei) két uradalomhoz tartozott és csak 1945 után lett egybefüggő erdészeti szervezet. Ebben az erdőben 1932 óta végzek madártani megfigyeléseket és faunisztikai kutatást, így adataim 44 év tapasztalatain alapszanak. Ez idő alatt mind az erdő faállományában, mind madárvilágában bizonyos változás történt egyes madárfajok eltűntek, mások viszont megjelentek. Az előforduló madarak felsorolásánál jelen dolgozatomban részletesebben csak a költőmadarakat ismertetem. Gólya (Ciconia ciconia); ismereteim szerint a remetei majorban 1969-től költ rendszeresen, villanypóznára ráerősített kocsikeréken. 1974-ben a hím elpusztult, 1975-ben viszont a tojásain ülő tojót egy idegen tojó elzavarta és a tojásokat is kidobta a fészekből. A 40-es évek elején néhány vízimadár is otthont talált a remetei erdőben, ezek közül leggyakoribb volt a tőkés 321