A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: A szűcsmesterség Mezőberényben

A kompozíció A berényi szűcsmunkákon a díszítmény szerkesztésének két rendező elve ismerhető fel: a ritmus és a szimmetria. Egyik sem kizárólagos sajátossága a berényi szűcskészítményeknek, máshol is, és a népi díszítőművészet más ágaiban is megtalálhatók. Kiss Lajos említi a vásárhelyi szűcsmesterségről írt tanulmányában, hogy a díszítmények egyik fő jellegzetessége a szimmetrikusan tervezett virágdísz.

22 A díszítmények ritmikus elhelyezésével pedig gyakran találkozunk cserépedényeinken vagy szőtteseinken. A berényi szűcsornamentika jellegzetessége ennek a két díszítő elvnek a sajátos alkalmazásában és motívumkészletében jelentkezik. Mind a ködmönökön, mind a bundákon gyakran találunk ismétlődő elemeket; sajátos motívumai a vonaldíszek, pettyek, levelek, virágok, kacskaringók rendszerint apró, finom elemekből összeállítva (IV. tábla). Ezek a sordíszek nemcsak a szegésvonalakat emelik ki — ahol leginkább alkalmazták őket —, hanem egyúttal széles alapot adtak velük a fő díszítmények alá (V., VIII. tábla — 2. kép). A szimmetria a fő díszítmények kompozíciójában jelentkezik igen határozottan. A fő díszítmény a bundákon és a ködmönök ujján minden esetben levelekből álló feszes, egyenes szár mellé helyezett virágmotívumokból álló csokor (V., VI., VIII. tábla — 2-A., 8—9. kép.) Befoglaló formája két teljesen részarányos félből álló, egyenes vagy kissé ívelt oldalú háromszög. A kompozíció emeletes szerkezete rokon a szarvasi szűcsök hasonló díszeivel:

23 a felfelé csökkenő méretű rózsa, szív és tulipánból álló virágcsokor tetején rendszerint egy-egy tulipán ül. A kompozíció e vízszintes tagolása mellett — különösen a bundákon — függőleges rendezés is megfigyelhető: középen leveles szár, mellette virágok, azokon pedig vízszintesen kinyúló, levelekből és virágokból komponált bokréta, melynek szerepe nyilván a tér teljesebb kitöltése (IV., V., VI. tábla). Maga a kompozíció nem zsúfolt, levegős, könnyed, a minták finomak, aprók, nem olyan tértölelők, s a kompozíció nem olyan nagy lendületű, mint a békési ködmönöké (13—16. kép). A díszítettség mértéke A berényi szűcsmunkákra a díszek mértéktartó alkalmazása jellemző. Nem találkoztunk egész felületeket kitöltő díszítménnyel, csak a nagy, fehér felületek egyhangúságának feloldására törekedtek. Ugyanez a díszítő elv érvényesült a mezőberényi szűrökön is, amelyeken láthatóan igyekeztek kihasználni a nyugodt fehér felületek esztétikai hatását. Nyilvánvalóan összefüggött ez a múlt század második felében a községben végbement fejlődéssel, a polgárosodó ízléssel, mely nem találta szépnek a népies díszítmények színes tarkaságát. A díszítmények térbeli elrendezése Az ornamentika elemeinek és a díszítés két elvének számbavétele után vizsgáljuk meg a díszítmények térbeli elrendezését, mely bizonyos vonatkozásokban az eddigieknél is jellemzőbb, és a vázolt képet konkrétabbá teszi. 253