A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: A szűcsmesterség Mezőberényben

sem a ruhák szabását, sem díszítményeiket illetően. A szlovák nők jobban szerették a színes, hímzett holmikat, mint a magyarok és a németek, de alapvető különbségek nem jelentkeztek. Az emlékanyag további, szélesebb körű feltárása meggyőzőbb választ adhat arra a kérdésre is, hogy a mesterség fénykorában — tehát a múlt század második felében — mennyiben hatottak a nemzetiségi hagyományok az ornamentika alakulására. Eddigi adataink birtokában a következőket mondhatjuk : 1860-ban a 42 szűcsmester közül 10 volt magyar, 8 német és 24 szlovák." A mesterség tehát nem volt kizárólagosan szlovák iparág, bár kétségtel эп, hogy művelői túlnyomóan közülük kerültek ki, a századforduló körül pedig már csak az ő kezükben összpontosult a mesterség. Nyilvánvaló, hogy mindenki náluk rendelte meg, vagy tőlük vásárolta bőrruháit. — Az alábbiakban elemzett emlékanyaggal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a magyar és szlovák házakból ismert bundák mind a szabás, mind a díszítmények tekintetében egyformák, itt tehát eltérő népi ízlés a vásárló részéről nem mutatkozik. Viselettörténeti szempontból egyéb vonatkozásokban is megállapítható, hogy a mezőberényi férfiak öltözködésében nemzetiségi tekintetben alapvető eltérések nem voltak. — Az igen határozott karakterű női ködmönök — melyeket alább majd bemutatunk —, mind szlovák házaktól kerültek elő, szlovák ködmönöknek tekinthetjük őket. Ilyen formájú és díszítményú anyagot magyar és német házaktól nem ismerünk. A visszaemlékezések msgoszlanak abban a tekintetben, hogy feltehetően az ilyen szabású ködmönöket viselték-e a magyarok és a németek is, s ebben az esetben is egységes mezőberényi sajátossággal számolhatunk-e. Ismerünk azonban magyar és — feltehetően német — háztól származó anyagot, mely nemcsak szabás (fennálló gallér) tekintetében tér el a szlovák anyagtól, hanem az ornamentika egész rendszerében, motívumkészletében is, és leginkább a békésiekkel mutat azonosságot (13—16. kép). E két darab mind viselettörténeti, mind a mesterséggel kapcsolatos vonatkozásokban felveti a ma még el nem dönthető kérdést: nemzetiségi sajátosságról, a magyar és a német mestereknek a békésiekkel azonos stílusáról van-e szó, vagy csak es3tleges vidéki importról, vagy — mint fentebb említettük — a céhbe való tartozás hatása jelentkezett-e ebben a formában. Össszegzésként tehát megállapíthatjuk, hogy a mezőberényi szűcsornamentika nemzetiségi jelleg3, alakulásának külső kapcsolatai még nem tisztázottak, de helyi sajátosságai jól meghatározhatók. Az ornamentika elemei A fent említett ruhadarabok elemzése nyomán a mesterség fénykorában készült hagyományos bőrruhák ornamenttikájának — mind a díszítő anyagokat, mind a díszítő eljárásokat illetően — változatos gazdagsága bontakozik ki előttünk (IV. tábla). Az irharátét, a bőrrátét, díszöltések, szironyozás, paszpolozás, hímzés, gyöngyözés, prémszegélyezés, sújtások, gombok voltak az ornamentika elemei. 1. Az irharátétnek az volt a díszítésbeli szerepe, hogy a szabás-varrás vonalait takarja, ennek megfelelően mindig a szerkezeti elemek vonalán 249