A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: A szűcsmesterség Mezőberényben

kalpagos sapkának is. A karima kezdetben fel- és lehajtható volt, de így a víz beléfolyt, és a bőr tönkrement. Ezért újabb változatában a papír alátét mellett csak kissé begyűrték és levarrták a bőrt. 6. A kesztyű A kesztyű a múlt század első felében — 1817-ben — már szerepel a cselédbérek tételei között is. Szintén folyomunkaban készülő, kelendő cikk volt. Egyujjas, kétujjas, ötujjas változatokban sablon szerint szabták. Női ruhák 1. A ködmön A női viseletben a ködmön töltötte be ugyanazt a szerepet, mint a férfiaknál a bunda. Amint a fiatal béresgyerek igyekezett már a szolgálatának kezdetén megszerezni a bundát, vagy amint a házasulandó legényt bundával bocsátották el a szülői háztól, éppúgy kijárt a lányok részére is a ködmön az élet jeles fordulóin. Az úr vac sora vétel (a nagylányság első állomása) vagy a házasságkötés voltak azok az alkalmak, amikor a lány részére megvásárolták az első — ünneplő — ködmönt.

13 Megbecsült ruhadarab volt, a láda mélyén, kendervászonba csavargatva őrizték a drága fehér ünneplő ködmönöket. Mint szűcskészítményt megemlítjük a múlt század első felében még viselt mentéket, mely a módosabb lányok kelengyéjének volt a tartozéka. A ködmön a századforduló körül ment ki a divatból. A magyar és a német nők már korábban elhagyták, olyannyira, hogy az általuk viselt ködmön formáját, díszítését csak a szájhagyomány alapján lehet valamennyire felidézni. A kép meglehetősen bizonytalan, hézagos, az előkerült egy-két tárgyi emlék pedig — mint azt alább érinteni fogjuk —, újabb problémákat vet fel. Szlovák ködmönök elég szép számban maradtak fenn, azért formájukat, díszítésüket jól ismerjük. A szlovák emlékanyagból ismert ködmön rövid — kb. 45 cm körüli hosszúságú — ujjas kabátka. Juhbőrből készült, öt fő szabáseleme van (II. tábla): két eleje, egy háta, két ujja. Gallérja nincsen. Jobb oldalának elülső szárnyát alul csákóra szabták, mint a dolmányokét (5. kép). Háta derékban szűllülő, „karcsúsított", a deréktól lefelé eső, mintegy tenyérnyi széles részen mind az oldal-, mind a hátbőröket hegyesre vágták vagy megtoldották, így az összevarrás mentén két kiálló fodor képződött (II. t. — 6. kép). A szájhagyomány szerint volt a ködmönnek egy másik változata is, a svábködmön. Pontos alakját nem ismerjük, tárgyi emlék nincsen róla, a visszaemlékezések alapján egy derékbaszabott, kb. csípőig érő, fehér bőrből készült, fehér prémmel szegett és fekete zsinórral gombolódó öltözetdarab képe bontakozik ki előttünk.

14 2. Újabb típusú női bőrruhák A századforduló után a ködmönt az irhamellény és az irhakabát váltotta fel. Mindkét ruhadarab szabása elárulja, hogy viseletben' funkciójuk nem azonos a ködmönével: nem ünneplő, csupán kimenő ruhadarabok. A sokat szekerező parasztasszonyok viselték, vagy olyan nők, akik munkájuk miatt 243