A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: A szűcsmesterség Mezőberényben

Legfőbb szabáseleme — mely az egész bundát tartja —, a vállbőr tulajdonképpen trapéz alakú, mintegy 80 cm hosszú, hátul 40—50, elől kb. 30—40 cm széles erősebb bőrdarab. Két végéhez varrták az eleje és háta aljbőröket, oldalához a tányért. Lehetőleg egy darab bőrből szabták, ha nem, vállon varrták össze az eleje- és hátavállbőrt. Mindkét esetben a vállhoz vállszalagot varrtak, hogy a bőr ne nyúljon. A tányér alul mintegy 50 cm széles, 36—38 cm magas ívelt oldalú bőrdarab volt, tányérmintával szabták. Aljához erősítették a bunda oldalát képező aljbőröket, ívelt oldalaihoz a vállbőrt. A vállbőrrel való összeillesztés előtt mind a vállbőr, mind a tányér egymáshoz illő részét kereköltéssel végigvarrták, a fonallal összehúzták, s azután varrták a két darabot össze. így a váll gömbölyű lett, nem sarkos. A vállbőr, illetve a tányér aljához varrták a szintén trapéz alakú, mintegy 80—90 cm hosszú aljbőröket (vagy) szárnyakat. Az ünneplő példányoknál nagy gondot fordítottak arra, hogy ezeket a bunda mindkét felén egyenlő darabokban, részarányosán osszák el. b) A strapasubák szabása eltér az ünneplőkétől. Ezek kevesebb bőrből készültek, átlag 5—6-ból. Áruk a század elején 15—20 forint, 2—3 mázsa búza árának megfelelő összeg volt. A szabásbeli eltérés az oldal összeállításánál jelentkezett (III. tábla). Ide olyan hosszú bőröket választottak, amelyek az oldal egész hosszát kiadták. A nagy, erős állatok — kölönösen a kosok — bőrének hossza a 150—160 cm-t is elérte, s ez megfelelt az oldal hosszának. A rövidebb bőröket megtoldották az ún. nyaktoldással. Megfigyelhető, hogy a bunda szabását mennyire befolyásolta a bőr alakja. A lenyúzott bőr a nyaknál annyira keskeny, hogy a tányér ívét nem adja ki, ezért kell a nyaknál toldani. Ugyanez a tény eredményezi az ünneplő bundákon a keresztirha alatti ívelt irhadíszeket is. Az oldal szabásánál ügyeltek arra, hogy mindkét oldalán egyenlő súlyú bőr legyen, ezért az oldalnak szánt mindkét bőrt hosszában a gerinc тэпtén kettévágták, s az egyik bőr középső egyenes oldalát a másik darab hozzáillő felével összevarrták. (Á+B — ÁJ+BÍ összeállításban). így az esetleges súlykülönbségek kiegyenlítődtek. A hatbőrös suba tehát az alábbi darabokból állt: 1 vállbőr, 2 oldal, 1 eleje, 2 háta. A bunda — miután az egyes szabáselemeket egymás mellé varrták —, olyan, mint egy zsák, csak alul nyitott, amibe valóban beleönthették — a hagyomány szerint — az árának megfelelő búzát. A további munka során egy szabásminta, a gallérvétel alapján kivágták a gallér, illetve a nyak helyét, majd az elejét hosszába széthasították. Ezek után szegték és díszítették. Az ünneplő bundának mintegy két ujjnyi széles, fennálló gallérja van, a hétköznapinak csak egyszerűen beszegik a nyakát. Mindkét bunda elöl fenn egy irhagombbal zárul. A gomb készítésénél úgy járnak el (III. tábla), hogy egy kb. két ujjnyi hosszú szőlővenyige darabot háromszögletű kopasz bőrrel körülcsavarnak, tőrökvassal a bőrt és a benne levő vesszőt átszúrják, a lyukon a bőr hegyes végét áthúzzák, s annál fogva erősítik fel. A gombházat összesodort keskeny bőrszalagból készítik. — A ködmöngombok készítésénél a tőrökvasra keskeny bőrszalagot csavarnak. Erre két háromszögletű bőrdarabot kötöznek, s azoknak a szabadon maradt végét felül 241