A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: A szűcsmesterség Mezőberényben

A bőr kikészítése A szűcsök a nyersbőr kikészítését öt munkaszakaszban végezték. 1. A mosás célja az volt, hogy a bőr gyapjas felén levő szennyeződést eltávolítsák. Ezt a munkát a háznál végezték, egyes szakaszait pedig — ha mód volt rá —, a Körösben, ahova kocsival szállították ki a bőrt. Mosás előtt a bőrt beáztatták. Másképpen kellett mosni a magyar bőrt és másképpen a birkabőrt. A magyar bőr mosásához nem használtak mosószert, a kútnál vagy a Körösben kimosták a bőrt, kiverték belőle az esetleg beleragadt bogáncsot (vagy száraz állapotban előre kézzel kiszedték). A Körösben a víz színén tartott bőrt a víz mosta, lebegtette, és kivitte belőle a szennyet. Ezt a munkát kora tavasszal, néha igen hideg időben végezték, de ha lehetett, ezt választották, mert a háznál sok víz kellett a mosáshoz. A birkabőrt három szakaszban mosták. Először vízben letakarították, vakaróval levakarták a gyapjú felső rétegén levő zsíros szennyet. Utána a bőrt kádakba rakták, egybe-egybe 10—12 darabot. Minden bőrre egy-egy marék szappangyökeret szórtak. Az így beáztatott bőrt 1—2 óráig taposták. Taposás után a bő vízben addig öblögették, míg „tiszta víz nem jött". 2. A húsolás célja az volt, hogy a nyúzás után még a bőrön maradt húst, faggyút, hártyát, a húslást eltávolítsák. Mosás után a bőrben maradt vizet kicsapták, kicsurgatták, majd rámára tették, és a húsolóval a húslást leszedték. Ezután a bőrt árnyas, szellős helyen előbb bőrre, majd gyapjúra kiterítették és megszárították. Télen a műhelyben a kemence fölött léceken kiterítve szárították. 3. A készítés alkalmával végbement vegyi folyamatok adták meg a bőr állandóságát. ,,A jól kikészített bőrt akármeddig el lehetett tartani." A berényi mesterek — mint általában máshol is az országban — kétféle eljárást alkalmaztak: csávázást és gyorskikészítést. A csávázás régebbi eljárás volt. Csávázás alkalmával a bőrre egy-egy marék korpát és kevés sót szórtak, majd kádba rakták. Berakás előtt a bőröket gyapjúval kifelé fordítva összehajtogatták, kivéve a legalulra helyezettet, melynél a bőr került kívülre. Ezt azért tették, mert a csávában a bőrt forgatni kellett, s így ellenőrizhették, hogy minden bőrt átforgattak-e. A forgatást az első héten naponta háromszor, a második héttől naponta egyszer végezték. így a bőr 2—3 hét alatt kikészült. Ha a készítést gyorsítani akarták, mindvégig háromszor forgattak. így két hétre lehetett rövidíteni a csávázás idejét. Ezt az eljárást hosszadalmas volta és egyéb kellemetlenségek miatt — a csáva átható szaga a második utcában is érzett - 1914 után jórészt elhagyták, inkább csak az erdélyi bőr kikészítésénél alkalmazták, mely a csávában meghízott, puhább lett. A gyorskikészítés újabb eljárás. Ehhez készítőszert használtak, melynek összetétele árnyalatokban műhelyenként különbözött, de lényegében azonos anyagokból állt. Általában egy liter vízbe 3 kanál timsót, másfél kanál konyhasót és egy kevés (,,gyűszűnyi") vitriolt öntöttek. Ez utóbbi mennyiségére ügyelni kellett, mert ha sokat öntöttek belőle, szétmarta a bőrt. Mennyiségét úgy ellenőrizték, hogy egy cseppet száraz téglára cseppentettek. Ha nem pezsgett a tégla, még növelték a mennyiséget addig, míg pezsgést nem észleltek. Más recept szerint 3 dl víz, 7 dkg timsó, 5 236