A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: A szűcsmesterség Mezőberényben

3. Nem változott viszont a bőrkikészítés módja, mely továbbra is a hagyományos eljárások szerint folyt, legfeljebb néhány kisebb technikai módosításban tért el a régitől. Az 1930-as években 3 mester dolgozott, ma mindössze ketten folytatják a mesterséget.

5 Az alábbiakban a ma élő és részben a még ipart folytató mesterek adatközlései és visszaemlékezései, részben levéltári adatok, valamint a községben fellelhető tárgyi emlékanyag alapján kíséreljük meg ismertetni a mesterség munkamódszereit és díszítő eljárásait. Anyagbeszerzés A mesterség alapja a múlt század első felében a községben folytatott nagyarányú juhtenyésztés volt. A század első évtizedeiben több ezer juh legelt a község tágas legelőin. A tízes évekig csak magyar juhokat tartottak,

6 ezek szolgáltatták a hagyományos bőrruhák — a bunda, a ködmön — készítéséhez szükséges magyar bőrt, vagy subabőrt, szemben a 10-es évek végén tenyészteni kezdett merinói juhokkal, melyek az erre a célra kevésbé alkalmas birkabőrt adták. A század 30-as 40-es éveiben még külön magyar nyáj és külön birkanyáj volt a községben,

7 de már az 50-es években azt írta Palugyai Békés megyéről, hogy a juhnyájak végképp elfogytak, és már csak az Arad és Bihar megyéből felhajtott nyájakból tudják beszerezni a bundának való bárányokat Békés megye lakosai.

8 A századforduló körül részben Erdélyből szerezték be a nyersanyagot a berényi szűcsök. Vladár Pál visszaemlékezése szerint januárban, Pál napja körül kezdtek érdeklődni az erdélyi kereskedőknél, s amennyiben kedvező választ kaptak, maguk mentek el érte többen összefogva. A beszerzés helye Temesvár, Kolozsvár, Brassó volt. Ugyancsak innen hozták a bunda gallérjának való erdélyi bőrt, a fényes bogárfekete prémű báránybőrt. Az ezres tételben vásárolt nyersbőrt itthon osztották szét a rendelésben részt vett műhelyek között. A jelen század első felében — a mesterségben végbement változás következtében — már kevesebb magyar bőrre volt szükség, s „annyi mindig akadt" helyben vagy a környéken. A sózott bőrt (birkabőr) a mészárosoktól, egyéb nyersbőrt nagykereskedőtől vagy parasztoktól vásároltak. Szürettől karácsonyig sok birkát vágtak a parasztházaknál, s a szűcsök szívesen vállaltak nyúzást, mert ebben az esetben számíthattak rá, hogy a bőrt feldolgozás céljából hozzájuk viszik. A szűcsök általában ragaszkodtak ahhoz, hogy a bőrt ők készítsék ki, mert így a munka haszna náluk maradt. A nyers bőr értéke megfelelt a kikészítés munkabérének, így a szűcsök esetenként felében vállalták a bőr kikészítését. A jelen század 40-es éveiben import bőrből is dolgoztak, ekkor jutottak hozzá a bolgár bőrhöz, mely a magyar bőrhöz hasonló gyapjújú, csak valamivel rövidebb szőrű, de erős bőrű, jól kikészíthető anyag volt. Egy kisebb műhelyben, ahol csak a mester dolgozott, évente mintegy 300, nagyobb műhelyben 1500 bőrt is feldolgoztak. 234