A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Grin Igor: Délkelet-magyarországi szerb népdalok

Áprilisban, tizennegyedikén . . . Áprilisban, tizennegyedikén Nagy baj esett tavasznak elején. A nagy bánat hozta így magával, Hogy ez történt Gyuka kocsmájában. Vasárnap volt, a falu ünnepelt, Mulatságot Rodoljub rendezett. Cigány húzza, vadul szaporázza, Táncol Anka, csörög a nyaklánca. —- Zenéljetek, pengőt adok érte, Hadd táncolok Anicámmal végre! S így szól hozzá: — Szépséges virágom, Most tudódjon ki titkod és titkom! Anica szép szemét lesütötte, Kedvesének halkan ezt felelte: — Anyám véled soha meg nem békül, Szerb legényhez nem ád feleségül! — Tégy azt vélem, ami tetsző neked, Ha már úgysem lehetek kedvesed! Lassan-lassan érnek az ablakhoz, A legény nyúl hideg pisztolyához. Golyó tépi Anka fehér mellét, Vágya betelt, siratja kedvesét. A kertbe lép, megy a diófához: — Ahogy mondom, úgy kell lenni már most! — Ankám halott, nincs már miért élnem, A legjobb lesz ifjan sírba térnem! Egy lövésre megbékül a lelke, Teste zuhan a fekete földre. — Édesanyám, tárd ki mindkét karod, Öleld által kedves, jó magzatod. 206