A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Beck Zoltán: Zsilinszki János kézírásos verses-dalos füzete katona korából 1878-ból

Csabai szlovákság tömeges kirajzásának eredményeként az ország különböző részein életképes új települések keletkeztek. A szétrajzás különösen a század végén gyorsult meg és erősödött, amikor is a földnélküliség Békéscsabán egyre égetőbb formában jelentkezett. Mint Dedinszky Gyula írja, ebben az időszakban a kitelepülési folyamat legjelentősebb lépése az volt, mely Medgyesegyháza megalapításához vezetett

1

. A község megalapításának történetét röviden így foglalja össze: ,,A mai Medgyesegyháza területe a XIX. század második felében is még Medgyes-puszta néven kamarai birtok volt. A jelenlegi község helyén nem volt más, mint az ispánlak, egy csárda és egy rk. kápolna. Az állam a parasztság földéhségének csillapítására elhatározta, hogy a birtokot parcellázza, és községet létesít a helyén. A parcellázás 1881 és 1882-ben történt, amikor is a földet a békéscsabai származású Zsilinszki Mihály országgyűlési képviselő, később államtitkár közbenjárására békéscsabai evangélikus szlovák családok vásárolták meg, bank útján, hosszú lejáratú, amortizációs kölcsönre. Érdekes mozzanat, hogy Békéscsaba akkori főjegyzője és bírája nem akarták, hogy oly sok lakos elköltözzön a városból, de dr. Szeberényi Gusztáv evangélikus püspök és Zsilinszki Mihály erősen biztatták a csabaiakat, hogy vegyék meg a birtokot"

2

. A birtokot vásároló békéscsabai családok között Zsilinszki nevű is van. A mi Zsilinszki Jánosunk Medgyesegyházára költözése azonban nem datálható egyértelműen erre az időpontra. Ez a körülmény azonban mit sem változtat a szempontunkból fontos kérdésben, t. i. Kesjár Andrásné elmondása szerint — ha közvetve is —, nagyapja útja Medgyesegyházára vezetett. A közbeeső állomás Bánhegyes volt. Esetünkben fontos a helynévnek ilyen morfológiai jelölése, mert Zsilinszki János megkülönböztető ragadványneve innen származott: B. (Bánhegyesi) Zsilinszki. Dedinszky kutatásai szerint Nagybánhegyes községet a Nagylakról jött nyolcvan evangélikus szlovák család alapította 1841-ben, amikor is ez a település a Tótbánhegyes nevet kapta. Békéscsabáról 1870-ben érkezett mintegy húsz szlovák evangélikus család. Ez utóbbiak Békéscsabán már nagyon elszegényedtek, földnélküliek voltak, boldogan mentek hát Tótbánhegyesre, mert ott a kincstári bérletből családonként 21 hold földet kaptak

3

. Kesjár Andrásné visszaemlékezése szerint az ősök Békéscsabáról akkor költözhettek Bánhegyesre, amikor nagyapja — aki 1857-ben született — olyan tizenhat éves lehetett. Bánhegyesen mintegy húsz évig éltek, és az 1890-es évek végén települtek át Medgyesegyházára. Zsilinszki János tehát katonáskodása idején még bánhegyesi lakos volt. Kesjár Andrásné szerint Bánhegyesen húsz hold bérleti földjük volt, melyhez később még tízet szereztek; ez megegyezik a Dedinszky által említett adattal. A család bánhegyesi éveiben annyira „összegyarapodott", hogy amikor Medgyesre költöztek, ott húsz hold földet vettek, később pedig két gyermekének még hat holdat vett Zsilinszki János Bodzáson, amit aztán azok tovább gyarapították. A katonáskodásra visszatérve, Kesjárné úgy tudja, hogy nagyapját 18 éves korában vitték el. A születési dátum és a kéziratos füzet adatai szerint azonban 21 éves volt Zsilinszki János, amikor katonaidejét töltötte. Egy év után hazaengedték, mert beteg szüleinek volt az eltartója. Ö építette Medgyesegyházán a Zsilinszki Mihály utca 39. számú házat, melynek lakói sorában Kesjár Andrásné immár a negyedik nemzedéket jelenti. Mellesleg jegyezzük meg, de nem mellékesen, hogy Zsilinszki János 116