Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

A Puszta természetvédelmi területei - Nagy Gyula: A Puszta megszállása

Miután a Puszta kimérése után alig egy fél emberöltő múlva több mint 4000 lakója volt a Pusztának, bizonyos, hogy sokan a kiosztott legelőjárandóságra tanyát is építettek. Rendszerint a nagytanyában maradtak, a kiosztott járandóságra épített kistanyába legtöbbször az idősebbik fid került, amikor megnősült. így kerültek ki a vásárhelyiek a Pusztára.

4 A kiosztott Puszta jellege a tanyák építésével és benépesülésével megszűnt, azonban a mai napig Vásárhelyi-pusztának emlegetik. Sok vásárhelyi bérbe adta vagy örökáron eladta az „istenhátamögötti" földjét. Főleg azok igyekeztek megszabadulni tőle, akik a várostól messze kapták. Mondják, volt olyan is, aki a részét egy liter pálinkáért eladta, ismét egy másik hét hold legelőjét egy bárányért cserélte el. Az eladó földeket a szűk határú orosháziak vették meg, és a bérbe adott földeket is ők fogták ki. Az orosháziak benyomulása a Pusztára egészen a második világháború végéig tartott. Az orosháziak száma legnagyobb a Puszta keleti felén, az orosházi határ szomszédságában. Cinkuson, a Puszta keleti szélén az 1960-as években már csak két vásárhelyi család élt, de azok is az orosháziakkal házasodtak össze. Szilágyi Sándor is a Pusztaföldvár közelében fekvő földjét eladta, mert úgymond: „Nem látta a vásárhelyi városháza tornyát!" Az orosháziak mondogatták is, hogy a vásárhelyiek csak olyan messze vetődnek el városuktól, amilyen messze a városuk harangjának szava elér. Amint nyugat felé romlik a föld minősége és nő Orosházától a távolság, úgy fogy az orosháziak száma, mert egyrészt ott már nem volt eladó föld, másrészt az orosházi ember a sziket nem szerette. így aztán a Puszta nyugati felén a vásárhelyiek száma nagyobb. Az idők során fokozatosan mind több és több legelőt törtek fel, de az orosháziak a legelővel hamarabb elbántak, mint a vásárhelyiek, pedig akkor a jószágnak jobb ára volt, mint a gabonának. 4 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (V. 862.) szerint „a puszta nagy kiterjedésű, többnyire fátlan, füves síkság, amelyet gazdálkodásra, főleg legeltető állattenyésztésre használtak". — Az Űj Magyar Lexikon (V. 499.) szerint, a puszta elpusztult kultúrterület meleg, csapadékban szegény éghajlatú, fátlan, füves növénytársulás, a magyar Alföld legszárazabb, korábban teljesen fátlan területei, Hortobágy, Bugac stb., melyeken a világháborúk közötti időkben külterjes állattartás folyt." Ez az állapot szűnt meg a Puszta kiosztásával. Jóllehet, ma a volt Vásárhelyi-puszta területén Orosháza város és négy község osztozik, a tanyákkal teletűzdelt területet Pusztának hívják. 48