Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
Nagy Gyula: Utószó
hozzákezdhettem a nagy munkához. Az 1972. év első felében feszített munkával megírtam első fogalmazásban könyvem szövegét, sőt le is gépeltem. A 20 ívnyi, mintegy 640 gépelt oldalnyi szöveg napi 16—18 órai munka eredménye. Nagy gondot fordítottam az illusztrációkra is. Gyúró István grafikus, dr. Patay Pálné rajzoló és Szemenyei Bálint főmérnök személyében kitűnő illusztrátorokra találtam. Szép lapjaik emelik a könyv szakmai és esztétikai színvonalát. A fényképeket a 25 év alatt készült több mint 3000 felvételemből válogattam, de a könyv számára is sok felvételt készítettem. A megjelenő fényképek túlnyomó többségét én készítettem, s egy műhelyben történt a laborálása, ezért szemléletük és kivitelük egységes. A nagy mennyiségű képből gond volt a legjobb képeket kiválogatni, ez azonban számos rostálás után sikerült. A közölt képek előhívása, nagyítása Krausz Imre szakmai tudásának színvonalát dicséri. Az illusztrációk minőségének biztosítása érdekében tett erőfeszítéseimet csak a színes képek kiválogatásának bemutatásával illusztrálom. Szenti Tibor hódmezővásárhelyi munkatársam színes diapozitívjeit levetíttettem, nézegettem, ízlelgettem. A sok szép közül sikerült néhányat kiválogatnom. Szenti Tibor felhívta figyelmemet Erdős Péter vásárhelyi festőművész színes felvételeire, amelyek szerinte még az övénél is szebbek. Közbenjárására egy hét leforgása alatt Erdős Péter át is hozta Orosházára a Pusztáról készült színes képeit. A vetítésre néhány parasztlektort és fényképészt is meghívtam. Hol egyöntetű jóváhagyással, hol vita során az előző gyűjteményből kiválasztott képeket kiegészítettük. Meg voltunk elégedve, de én éreztem, hogy még érdemes erőfeszítéseket tenni a teljesen megnyugtató választás érdekében. Felkerestem a Pusztát hosszú éveken át tanulmányozó Murvay Árpádot, hogy bírálja fölül a válogatásunkat. A nóta vége az lett, hogy az ő gazdag színes diagyűjteményéből is jó néhányat átvettem. így aztán a három kitűnő anyagból 10 darab, a könyv illusztrálására alkalmas diával felszerelve mentem fel Budapestre. A kiválasztott színes diákat bemutattam a kéziratom lektorának — dr. Barabás Jenőnek —, s ezzel még egy rostán ment keresztül. A végszót azonban a Kossuth Nyomda kliséüzeme mondta ki: a felvitt 10 dia közül 5 darabot választott ki. Néhány nap múlva még egy színes diát küldtem. A sok szűrés közben kiérlelődött bennünk az a törekvés, hogy a színes képek a Puszta hangulatát tolmácsolják. Ezt a fekete-fehér fényképpel éreztetni nem lehet, ezért a Puszta hangulatának elővarázsolása céljából kerültek a könyvbe a színes képek. Végezetül essék szó e könyvem kiadásának körülményeiről is. A harmadik könyvemmel sem jelentkeztem a kiadóvállalatoknál, noha az előző két könyvem sikere azt indokolttá tette. Munkámat a közelmúltban megindult Békés megyei Múzeumok Közleményei sorozatban kívántam megjelentetni. Miután munkám terjedelme lényegesen nagyobb, mint az évkönyveké, elhatároztam, hogy e könyvem kiadásához is szerzek anyagi támogatást. A Vásárhelyi-pusztán gazdálkodó termelőszövetkezetektől, a Puszta területén fekvő községektől, szomszédos városoktól anyagi támogatást kaptam, melynek fejében megfelelő példányszámot adok. A példamutató módon támogató intézmények, szervek, üzemek nevét könyvem elején felsoroltam. Különös öröm számomra, hogy most Orosháza és Hódmezővásárhely is komoly anyagi támogatással sietett segítségemre. Sommásan: miben látom munkám erejét, jelentőségét? Egy viszonylag kicsi, jól körülhatárolható területen kutattam. E terület rendkívül alkalmas volt a vizsgálódásra, mert a természeti viszonyai, sajátos körülményei folytán ott még elevenen élnek azok a hagyományok, amelyek máshol már évtizedekkel ezelőtt eltűntek. Hatalmas anyagot hordtam össze. A vizsgált területen az ott élő kétféle lakosság szokásait lehetett tanulmányozni és összehasonlítani. A gyűjtött anyagot parasztokkal átnézettem, javaslataikat figyelembe vettem. A gyűjtés során rögzített közléseket nem alakítottam át feldolgozáskor, s így könyvem nem más, mint a Pusztán élő parasztok őszinte vallomásai. így látták, látják az életüket. A Pusztáról írt két eddig megjelent könyvemet a nyelvészek is haszonnal forgatják. Éppen ezért meg kell jegyeznem, hogy miután kétféle nyelvjárású lakosság üli meg a Pusztát, nem lehet 583
