Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Elek László: Rózsa Imre, a dalköltő

RÓZSA IMRE, A DALKÖLTÖ (1901 —1952) ELEK LÁSZLÓ Szerette mindenki a Vásárhelyi-pusztán. Szerették minden nemes eszmét felkaroló, lelkesedő szívéért. Tisztelték dalszerző tevékenységét, szerették benne az önzetlen, szelíd, megbízható embert, az összejövetelek, kultúrműsorok őszinte barátját, s nem utolsósorban a jól dolgozó asztalost. Különös ember volt a Puszta világában : népköltő. Nem foglalkoztatta id. Gregus Máté nagyszabású agrárprogramja, sem a „puszták alkirálya:" Karasz Péter politikus közéletisége. Ismerte képessége korlátait, s nem vágyott ilyen nagy, látványos szerepekre. Nem hódolt takaros Maczelka szinte már esztelenül aprólékos, bogaras pontosság kultuszának. Nem izgatta Győri Dani Sándor földéhsége, vagyonszerző törekvésének a heroizmusa. Hoszszú, önemésztő küzdelmek, legendás kuporgatások helyett a meghitt nyugalom, a csendes béke sóvárgója volt. A lélek harmóniáját kereste, önmagát kutatta — befelé fordult. Szerette és csodálta a végtelen Pusztát és annak egyszerű embereit, az áhítatos csendet, a rétet, amelyben hosszan gyönyörködött. Érezte a táj halk sóhajtásait, élvezte gazdag színpompáját. Élete azonosult az aranyadparti tanya világgal, a Vásárhelyi-pusztával. Ismerte a pusztai emberek egyszerű életét, gondolkodásmódját is, azt az aggályoskodást, amely sok nemes célkitűzést buktatott már meg az idők során ott is, ahol pedig éltek tisztán látó, az egyéni érdekeken felülemelkedő, közösségi emberek. Ha nem is örvendett a túlzott bizalmatlanságnak, megértette azokat is, akik féltek a kockázatvállalástól, és nem segítették teljes erejükkel a gyorsabb tempójú fejlődést. Saját bőrén is tapasztalta, mennyire ki van szolgáltatva a kis földterületen gazdálkodó ember a természet pusztító, kegyetlen erőinek. Tudta azt is, hogy csak önmagában bízhat, mert a tőle távol lakó városi képviselőtestületi urakat nem érdekli különösebben a külterületen élők élete. A fenti tények ismeretében érthető, örült, amikor látta, hogy a szépen sorjázó új házak a település községgé válásának a reményével kecsegtettek. Meg is érte azt, hogy Kardoskút 1950-ben önálló lett. A fokozatosan elterjedő gazdasági gépek, az újfajta növénykultúrák a modernebb paraszti életforma közelségének az ígéretét hozták. Az olvasókörök, ahol sok kedves órát töltött, s amelyeknek könyvtárait — ahogyan ismerősei vallják — töviről hegyire ismerte, az emberi kultúra szélesedésének a hitével biztatták. Dalaiban — igen jellemzően — nem tükröződik ez a civilizációs folyamat. Egysíkú képanyaga a hagyományos paraszti életforma világához tapadt. Azokhoz a motívumokhoz, amelyek az évszázadokon át formálódó, régi paraszti dalokból is ismertek. Témájuk köre még szűkebb is: a Puszta világában élő, sorsával elégedett, kevéssel beérő gazdaparaszt — sajátmaga érzésvilága és szemlélete jelentkezett bennük. A summás, béres-élet keserveinek a megéneklésére nem volt húr a citeráján, pedig jól ismerte azokat is. Életének meghatározó élményeit — az asztalosmunka alkotó szépségével való találkozástól eltekintve, amelyet Hódmezővásárhelyen ismert meg — a Puszta adta. A végtelen 553