Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A Puszta természetvédelmi területei - Sterbetz István: B) A kardoskúti Fehértó
mezővásárhelyi műút, délen a Barackosi dűlő. keleten a Makói út, nyugaton a Sóstói főcsatorna. A védett terület jellegében sziki táj, minden vonatkozásában őrzi a Délkelet-Alföld természeti adottságait. A középső részét K—NY irányban szeli át a Fehértó 3 km hosszú és 50—300 m között váltakozó szélességű medre, melynek 10—120 cm között váltakozó mélysége telítetten 60—70 cm-es vízréteget tárol. A hatalmas, sekély vízfelület aszályos nyarakon teljesen kiszárad és ilyenkor finom, hófehér „sókivirágzás" magyarázza a tó nevét. A vízellátást elsősorban a belehulló, illetve a magasabb fekvésű környezetéből ide összefutó csapadék biztosítja. Ugyanakkor a feltörő talajvíz is kétségtelenül hozzájárul a mindenkori vízszint alakulásához. Nyári kiszáradáskor még a legaszályosabb időszakban is találunk a tó fenekén élesen elhatárolt, sáros foltokat, melyek talaja süllyedékes és télen fagymentes marad. Kétségtelen, hogy a vízfeltörések nagyobb mélységekből felszínre törő talajvízáramlás bizonyítékai. A talaj adottságokat mozaikszerű tarkaság jellemzi. Szolonyeces és szoloncsákos foltok lépten-nyomon váltakoznak s e fizikai-kémiai tulajdonságaikban erősen eltérő sziktípusok élővilága is hasonlóképpen változatos. Uralkodóeleme az oszlopos, kérges szolonyec, erősen váltakozó sómennyiséggel. Az Orosháza—Hódmezővásárhely közötti szikesek és közöttük a kardoskúti rezervátum talajának sótartalma általában 1—2%. SIGMOND feltételezése szerint a kardoskúti szikesek eredete postglaciális Maroságak és tómedrek elvíztelenedésével magyarázható. A mikrovegetációt KISS István kutatásai alapján 183-féle flóraelem, közöttük a tudomány számára több új faj, variáció' és forma képviseli. A magasabb rendű növényzetet BODROGKÖZY György a következő társulásokkal jellemezte : A tómederben Suadetum maritimae hungaricum, Lepidio-Puccinellietum limosa crisicum (nomen nova), Bolboschoenetum maritimi continentale, Agrosti-Caricetum distantis, Agrosti-Cariceutm asteretosum, Acorelletum pannoniéi. A tavat környező füves pusztákon Astralago-Poetum Angustifoliae, Achilleo-Festucetum pseudovinae, Artemisio Festucetum pseudovinaepannonicum, Camphorosmetum annuae. Puccinellietum limosae hungaricum. A természetvédelmi terület uralkodó növényzetének területi megoszlását a közölt térképvázlat szemlélteti. A tómeder zooplanktonját MEGYERI János kutatta és az általa kimutatott fajok a kardoskúti szikesek sajátos hydrobiológiai adottságaikat hangsúlyozzák. Ferencz Magdolna zoobenthos-vizsgálatai szerint a tó iszapjából gyűjtött Diptera-. Coeloptera- és Odonata-lárvák jellemzően mutatnak rá az itt kialakult életviszonyok erősen szélsőséges voltára. Sajnálatos, hogy a gerinctelen állatvilág egyéb csoportjai mind ez ideig még feldolgozatlanok, pedig minden egyéb zoológiai munkát értékes adatokkal támogatna pl. a környezeti adottságokra rendkívül érzékeny puhatestű fauna helyi ismerete. Az ízeltlábúak feldolgozása ugyanakkor elsősorban gazdasági szempontból lenne fontos. A gerincesek csoportjában a hüllőkről, kétéltűekről MARIÁN Miklós, a halakról, madarakról és emlősökről e fejezet szerzője közölt összefoglaló jellegű faunadolgozatot. A természetvédelmi terület változó vízviszonyai, a tó és a vele kapcsolatban levő csatornarendszer időnkénti terjes kiszáradása miatt állandó halfaunáról itt nem beszélhetünk. Tavasszal azonban évről-évre megjelenik néhány jövevényfaj, ez ideig kilencféle halat sikerült kimutatni a tó területén. Név szerinti megemlítést érdemel közöttük a lápi póc (Umbra krameri), mely közép-európai viszonylatban is természetvédelmi jelentőségű ritkaság. A hüllő- és kétéltű faunát 11 faj képviseli. Leggyakoribb közöttük a tavi béka (Rana ridibunda). Ökológiai szempontból viszont az ásóbéka (Pelobates fuscus) szikes élettérben 43
