Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Nagy Gyula: Takaros Maczelka, a különös

megkapáltak, nagyon jó volt. Háromszor kapáltak, de miután mindig el voltak maradva,, törésig kapáltak. Ez a kukoricának előnyös volt, mert a nyári nagy melegekben még nem csöveit s a kánikula után csöveit kukorica mindig bő termést adott. Az első világháború után ekekapáztak. Az ekekapa után a sorját kézi kapával kapálták és nagygereblyével végighúzták. A gazt akkor szedték a kötőbe, amikor kiskapával kapáltak a kukoricát. A kukorica között nem szerette a barázdát, ezért kisgereblyével végighúzták. A kukoricát hajason szedték. A szedőknek kés volt a kezükben (az öregnél metszőkés) és a cső levágásakor egyforma csomót vágtak. A csövet a nyakukban lógó zsákba rakták és a kukoricaföld szélén álló kocsira borították. A csöveket a tanyaudvaron hosszú kazalba rakták, tövivel kifele és ponyvát terítettek rá. Addig nem fejtettek (fosztottak), míg talpon állt a kukorica. A töréssel járt az elhullott levelek összeszedése. Külön kis kévékbe kötötték és a kupac alá tették. A szart a föld színénél egyenesre vágták (másnál a vágás felülete ferde volt), hogy ne rongálja a cipő talpát. Húsz szálat tettek egy kévébe. Madzaggal vagy fűzfavesszővel kötötték be, ezt nem rágta el az egér. Húsz kévét raktak egy-egy kupacba s egy kupacban 400 szál volt. Három helyen körülkötötték. Ha a szél vitte, vitte az egészet. A tuskósor mutatta az egyenes irányt. A szárkúpok is egyforma távolságra voltak egymástól. Vontatóval húzatták be a tanyába és ott nagykúpba rakták. A tetejére kocsiráfot húztak és két erős dróttal lekötötték, valami súlyos tárgyat tettek rá. A kiálló szart lapáttal beveregették és a kiálló leveleket letépték. Esős időben, vagy este fejtöttek. Cövekkel szétnyitották a csuhéjt, a bajuszt külön lehúzták és külön tették. A csuhéjt a csomával együtt lehúzták és egyforma csomókba tették. Ha 8—10 ilyen kis csomó összegyűlt, csuhéjjal lekötötték és kazalba rakták. Letapasztották és a következő télen kötélnek fonták. A kokorica csomóját és a szem nélküli högyösvégit késsel levágták. Majd gyökérkefével a kukoricasorok között maradt bajuszt lekefélték, hogy az egér ne használja fészkelésre. A megfejtett csöveket kasba tették (nem dobálták, mert akkor lehullt róla a szem). A kukoricát kis kasokban hordták, mert mindig ki voltak merülve. A padláson gyékénypapucsban dolgoztak. A kukoricát a padláson csövenként osztályozták és prizmába rakták. Egy prizmába csak egyforma nagyságú csövek kerülhettek, a csöveknek a vastagabb vége nézett kifele. A jószág etetésére morzsolóval morzsoltak. A csutákat nem volt szabad eltörni. A csutát az udvaron kis kupacba rakták, vastag végével kifele. Polyvás sárral letapasztották és venyigefeketével vagy pörnyével bemeszelték. 10—15 ilyen kis kúp sorakozott az udvaron. Amikor bent elfogyott a csuta, egyet feltörtek és teljes egészében behordták. Bent éppen úgy rakták össze, mint kint, csak nem tapasztották le. A száríziket — a levélnek azt a részét, amelyet a jószág a száron hagyott — kézzel le• tépdesték. Egyforma hosszúságúra elvágták és két helyen fűzfavesszővel bekötötték. A maradék végeket ismét egyforma hosszúra vágták és egy helyen vesszővel bekötötték. A csörmőt (a hulladékot, amit már nem lehetett bekötni) fűtötték el először. A vetőmagot ujjheggyel morzsolták le a csőről. A padláson tartották, birkabőrrel takarták le. Nem rágta ki az egér a bőrt, mert a padláson nem volt egy fia sem. Amikor a jószágnak daráltatták a kukoricát, a malomban hatan is fogták a zsákot és csak másnapra ígérték a darát, hogy legyen idejük kicserélni (a maguk hasznára) a gyönyörű kukoricát. A kapálásnál farral haladtak előre. A tőtávolságot egy pálcika mutatta meg. Egyelés után ismét kapáltak. A kikapált gazt és a kiszedett répát is összeszedték. Nyáron a férges és száraz leveleket egyenként letépték, de úgy, hogy a répa ne sérüljön meg. Seggenülő, kerek sajt alakú répát termeltek. A kihúzott répát — levelével lefelé — visszaállították a répalyukba. Egy másik ember vödörből sikárkefével vagy ruhával a földet lemosta róla. Amikor megszáradt, a harmadik ember késsel levágta a leveleket, amelyek a répalyukban maradtak. A tiszta répát csomókba rakták. A csomók egyenes vonalban sorakoztak, a répasor mutatta az irányt. A csomók is egyforma távolságra voltak egymástól, a távolságot öl543