Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Szenti Tibor: Idős Gregus Máté, az úttörő

törte a fejét. A könyveket sem hiába forgatta. Olyan újításokra ösztönözték azok, amelyeket csak később alkalmazott széles körben a mezőgazdaság. A család egyik még élő tagja mesélte Székkutason, hogy a meg nem értés sokszor különös viselkeséséből is fakadt. Jókedvvel ment be az egyik alkalommal a kocsmába. Örömmel üdvözölte paraszttársait és összeverődött ismerőseit. Poharazgattak. Egyszerre csak elakadt vidám szava, italát sem hörpintette fel, vette a kalapját és köszönés nélkül elsietett. Előbb tanakodtak a kocsmabéliek, talán megsértette valaki? De másnap ugyanabban a társaságban barátságosan és vidáman töltötte el az estét. Öreg korára jelentős könyvtárat gyűjtött össze. Sok szak- és szépirodalmi könyvet elolvasott, míg egy napon maga is tollat vett a kezébe. Eleinte a gazdálkodásról írt kisebb tanulmányokat. Széles körben levelezett : felkeresett külföldi szaktekintélyeket és tanulmányútjuk során külhonból érkezett diákok is megfordultak nála. Cikkeit a helyi lapok gyakran közölték, így Simándi Béla „Tanyai írások" című folyóirata is. A Puszták Népe 1946 decemberi számában megjelent önéletraj részlete a múltat megelevenítő ízes, hangulatos leírásaival szépirodalmi szintre emelkedett. Ennek a mindmáig kiadatlan, páratlan néprajzi értékű munkának a kéziratát Kristó Nagy István a közeljövőben jelenteti meg. 1936-ban, két évvel id. Gregus Máté halála előtt, elköltözött az élők sorából szeretett felesége, Tóbiás Zsuzsanna. Értékes asszony volt, megértette férje törekvéseit, lelkesen támogatta mindvégig, és átsegítette azokon a nehézségeken, amik előtt a férfi talán elakadt volna. Még egy utolsó kép e két ember arcvonásához : Gregus Máté gazdasága sokszor élt át nehéz napokat. A kisbirtokot nemcsak a háború és a gazdasági válság sújtotta. Az új, korszerű elképzelések megvalósításához sok pénz kellett. Id. Gregus Máté hiteleket vett föl, amire a fedezete a földben volt, a gyümölcsösben, az időjárástól függő termésben. Ha jó év következett, az adósságot visszafizette, ha az aszály vagy a jégverés elvitte a gyümölcsöt, hogy a tartozást kifizethesse, újból a bankhoz fordult. így „evickélt" évtizedeken keresztül, váltakozó szerencsével. Egy alkalommal, hogy a lejárt váltót rendezhesse, az egyetlen tehenüket kellett eladniuk. Az üzletkötés után id. Gregus Máté beült a vevővel a sarki kocsmába áldomást inni. Kerültek persze cimborák is. Estére Gregus Máté a csaposnál hagyta a tehén árát. Üres zsebbel ért ki a tanyára, kissé kapatosan, de a felesége meg sem dorgálta. Lefektette, és amíg aludt, ő bevitte a városba az ágyából a saját dunnáját, párnáját, derékalját és eladta. Mire a párja kialudta a mámorát, kifizette a tartozást. Kissé bohém, de szándékainak megvalósításában nagy önfegyelmet tanúsító, színes egyéniség volt id. Gregus Máté. Nem véletlen, hogy a kortárs irodalom jeles képviselői is felfigyeltek rá. 1938-ban halt meg és abban a kis faluban nyugszik, amelynek megalapításán oly sokat fáradozott. 535