Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Beck Zoltán: Az élet nagy eseményei - Az élet nagy eseményei - I. Születés és keresztelés

AZ ÉLET NAGY ESEMÉNYEI BECK ZOLTÁN I. Születés és keresztelés Azt mondják a Pusztán, hogy régen a gyerekeket Isten áldásának tartották, és nem féltek attól, hogy sok gyerek lesz. Szerették a gyereket, de szükség is volt rá, mert a családi munkamegosztásban életkorának megfelelő feladatokat látott el. Voltak azonban olyan famíliák is, amelyben a birtok megőrzése céljából csak egy-két gyereket szültek. A Kersmajer családban például 13 gyerek született. Valamennyien jól nevelt gyerekek voltak. Rajtuk kívül sok családot sorolhatnánk még, akik 8—10, vagy ennél is több gyereket neveltek. A Pusztán az 1910-es években kezdték a születéseket szabályozni, de általánossá csak az első világháború után vált. Egyesek az 1910. esztendőt jelölik határkőnek. Abban az adatközlők megegyeznek, hogy az első világháború után rohamosan apadni kezdett a családtagok száma s 1920 után az 5—6 gyerekes család már nagycsaládnak számított. A birtok házasság útján való gyarapodását így fejezik ki a Pusztán : „a holdak szívesen házasottak össze". Volt úgy, hogy még rokonságon belüli házasságot is kötöttek — mint T. F. esetében —, hogy a birtok „ne mennyen széjjel". A nem kívánt gyereket művi beavatkozással vetették el. Aki meg tudta fizetni, az orvoshoz ment, volt, akinek a bába intézte el. Ez persze titkos volt, de nem maradt mindig titokban, mert többször előfordult tragédia is ilyen esetben — Sz. S. 280 holdas nagygazda felesége is elvérzett és az ember maga maradt a két gyerekkel. Olyan hely is volt, különösen szegény családoknál, ahol azt tartották, hogy a gyerek nem az Isten áldása, hanem Isten átka. Nem tekintették áldásnak a leányanyák gyermekeit sem. A leányanyát elítélték, kiközösítették, „rossz szömély" -nek nevezték, megszólták. „Biztosan azér van neki virágos papucsa! Valaki vötte neki a vásárba." A megesett leányokat nem vették feleségül, úgy öregedtek meg. A szülők — ha az eset kitudódott, kétféleképpen reagáltak lányuk viselt dolgára. Volt aki azt mondta: „mit csinájjunk, ha mán így járt?" A legtöbb helyen azonban megverték a lányt. Máig is emlékeznek egy 1918-ban történt esetre, amikor az egyik lányt kötéllel nagyon megverték és becsukták a kamrába. Enni is csak oda adtak neki, úgy tartották, mint a rabot a börtönben. Hideg tél volt, amikor szült. Kiszökött a kamrából és a kazlak közt szülte meg a gyereket. A kisgyerek megfagyott. A béresüktől volt a gyerek. A megesett lányok szülésénél általában az anyjuk és a szomszédasszony segített, nem akarták a bábát hívni. Amelyik „orozva csinát kölök" megmaradt, egészséges volt, mint az orozva kelt csirke. Nem volt meg mindig mindenük, mint más gyerekeknek : voltak, akik répán, pattogatott kukoricán teleltek, rongyosan, mezítláb, mégis egészségesek voltak. „Embër lëtt abbul a gyerekbül mindbül, ojan, mint a reszelt patkó." 32* 499