Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - S. Nagy Anikó: Betyárhistóriák

Egészen másképpen írta le „az e honbani rablógazdálkodás vezére", Rózsa Sándor személyét a katonai és polgári kormányzóság hirdetése, mely 10 000 pengő vérdíjat tűzött ki fejére. „Mintegy 40—42 éves, közép, inkább kis termetű, erős és zömök, sötét hajú és komor tekintetű. Bajuszt és barkót visel."

8 Haláláról különböző legendák terjedtek el.

9 Egy változat szerint a kondorosi csárdában érte a vég. „Rózsa Sándor sokszor pihent a kondorosi csárdában. Egy alkalommal ismét megjelent. Mivel a kút vödre nem volt felengedve (ha a betyároknak nem volt tanácsos a csárdába bemenni, a vödröt felengedték), mit sem sejtve bement a csárdába. Étkezés után lefeküdt a titkos búvóhelyen. Szeretőjének sem kellett több, előhívta a pandúrokat, akik agyonlőtték az alvó betyárt. Rózsa Sándorban még volt annyi erő, hogy válaszolt a gyilkos golyóra. Szeretője nem élvezhette sokáig a vérdíjat, mert Rózsa Sándor cinkosai boszszút álltak rajta."

10 Számos történet fűződik a csárdákhoz, melyek forgalmasabb utak mentén, vagy útkereszteződéseknél épültek. Gyakran tértek be ide a betyárok megünnepelni egy-egy szerencsés vállalkozásukat, vagy éppen búvóhelyül választották. A bérlőkkel általában összejátszottak, akik orgazdasággal is foglalkoztak. Az emberek fantáziáját szinte még ma is izgatják a betyárok biztonságát szolgáló rejtekhelyek, alagutak. Sokat emlegetett csárda volt a Lebuki csárda, mely pontosan Békés és Csongrád megyék határában épült fel (az Orosházáról Szentesre vezető út jobb oldalán). így megeshetett, hogy az ivóban együtt iddogált betyár és pandúr, persze gondosan ügyelve a megyehatárra. A csárda mögött volt egy mély gödör, ahová verekedések után a halottakat dobták. A kutasi csárdáról — ahol Rózsa Sándor is megfordult — mondják, hogy alagút vezetett az orgazda Maczelka tanyájáig.

11 Gondosan ügyeltek arra, hogy a pandúrok vagy katonák váratlanul ne lepjék meg őket. Őrszemet állítottak, vagy előre megbeszélt jel figyelmeztette őket a veszélyre. Amikor a pandúrokkal való találkozás elkerülhetetlen volt (a betyárok sohasem jártak fegyver nélkül), valóságos csata kerekedett. A győzelem természetesen a betyárok oldalára állt. A híres betyártestvérekről, a Szabó gyerekekről több történet maradt fenn, melyben fegyveres harcot vívtak a pandúrokkal. A sámsoni csárdához fűződik a következő történet. „A sámsoni csárdában a két Szabó : Pali és Miska mulatoztak. A csárdának nagy istállója volt. Gaztetős volt a csárda és az istálló is. A csárda posztja soká vette észre, hogy egy komisszár hat pandúrjával megérkezett. Az ajtókat a betyárok eltorlaszolták. A zsandárok rájuk gyújtották a tetőt. Azok észrevették, lóra ültek, s kinyitották az istálló ajtaját. Duplapisztollyal kilőttek, ráhajoltak a ló nyakára és a nádasba menekültek. (A körülzárt betyárok a csárdából alagúton keresztül kerültek az istállóba.) Jó vérdíj volt fejükre tűzve, ezért a komisszár szerette volna megfogni őket. Többször is kimentek a csárdába széjjelnézni. A két Szabó továbbra is látogatta a csárdát. Egyszer olyankor érkeztek, amikor a zsandárok a csárdában voltak. Jelentették nekik, hogy kik vannak a csárdában. A betyárok bekötötték lovaikat az istállóba, aztán benyitottak az ivóba, mindegyik kezében egy-egy töltött pisztoly. Elszedték a zsandárok fegyvereit. Bort rendeltek, s itatták a zsandárokat. A komisszárnak egy kosár hagymát is adtak hozzá. A zsandárokat hazaküldték, de a komisszárnak meg kellett ennie a hagymát. Amikor elfogyott, a betyárok otthagyták.

12 8 Katonai és polgári kormányzóság hirdetése, (1853, márc. 26.), Szántó Kovács Múzeum, Orosháza. 9 Rózsa Sándor 1857-ben került csendőrkézre. Halálra ítélték, de kegyelmet kapott. Kufsteinben, majd Vácott raboskodott az 1867-es amnesztiáig. 1869-Ьгп ismét elfogták, halálos ítéletét a császár életfogytiglanira változtatta. 1878-ban halt msg a szamosújvári fegyházban. (Szabó Ferenc: i. m. 110—114.) 10 Gémes Gyula gyűjtése. 11 Nagy Gyula gyűjtése. 12 Olasz Ernőtől (Kardoskút) gyűjtötte Nagy Gyula. 491