Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
Szép, különös, érdekes - Nagy Zoltán: Mi a szép? - II. Az ember szépsége: a bölcsőtől a koporsóig
nem engedte, hogy slatnpossá váljék, még a legnagyobb dologidőben is megmaradt takarosnak. Az idős asszony fiatalkori szépsége elvirágzik, bár ha megőrzi jellegzetes vonásait, főleg az arcvonásokét, öreg korában is szép marad. A férfi szemében még mindig lehet vonzó, különösen akkor, ha életük derekán kikímélték magukat, őrizkedhettek a nehéz fizikai munkától. A nő belép abba a korba, mikor szépségét kedvességgel próbálja ellensúlyozni. Tartása nehézkessé, arca ráncossá válik. Az egyik meghízik, a másik soványabb lesz, lába szára sok esetben visszeres—elformátlanodik. Azonban, ha alaptermészete mosojgós, beszédes, öreg korára sokkal szebb lesz, mintha világéletében rideg, szigorú lett volna. Az ilyenek arcredői megkeményednek, nézésük szigorú, ellenséges. A vénasszony „mint a lejárt váltó" — tartják. Alakja töpörödött, járása bizonytalan, arcvonásai nagyon ráncosak, keze fején csak a bőr van. A suttyó, surbankó legény kalapját egy kicsit félrecsapva viseli, kezdi legénynek érezni magát. Egyenes tartású, friss mozgású, értelmes, szófogadó, de már az önállóságra való törekvés is megjelenik nála. Kezd kiformálódni az arcvonása. Kívánalom, hogy szemei és szempillái szép nagyok legyenek. ívelt, erős szemöldöke dupla vastag legyen, vagyis kétszer szélesebb a lányokénál. Orra szabályos, az se baj, ha kicsit pisze. Homloka legyen magas, arca kifejező, arányos, haja ne essék szét. Az a szép, ha felső ajka ívelt, hogy majd később a bajusz ráfeküdjön. A felső vonalához kell igazodnia, hogy minél jobban fessen. Az alsó ajaknak ívében követni kell a felsőt, mert ha az egy kicsit is kijebb, azaz előrébb áll, már pittyeget, gúnyos kifejezést ölt. Alakja akkor derék, ha egyenes a tartása, széles a válla. Ez nem lehet csapott, mert akkor „a zsákot a nyakán köll viselnije" —csúnya is, alkalmatlan is. Az ideális alak magába foglalja a keskeny csípőt is. A láb ha egy kicsit karika, nem volt baj, legfeljebb azt mondták, jó huszár lesz belőle. A sugár legény keskeny alakja miatt táncos lábú, könnyű mozgású. „Ha a csizmájának sarka a talpával együtt kopott, akkor jó járású volt." A csámpás egyúttal rossz táncos is. Csizmája talpa és sarka belső fele kopott, kérge kifelé nyomult, s viselőjét rögtön elárulta. Különösen büszkék voltak a legények a szép, pödört bajuszra. (Rajkó Viktor féle bajuszpödrőt, bajuszkötőt használtak.) A nyalka legény bajuszpödrővel megkente, bajuszkötővel a füléhez szorította azt. Gyufaszállal addig iparította a bajusz alsó és felső szárait, mígnem tömör bajuszt mutatott. Volt olyan is, ami kétfelé volt pödörve. Vigyáztak is rá, hogy olyan hegyes legyen, mint az ökör szarva! Az ilyen legény nagy gondot fordított rá. Igyekeztek csinosan járni, különösen ünnepnap, de munka közben is vigyáztak, hogy nehogy túlságosan lomposak legyenek. Kötőt kötöttek (csak az orosháziak), a gatyát feltűrték a reggeli harmat elől. Az ismerősök mondták is maguk között: „ájnye, de takaros legény" — de meglátták magukat a kerek kis kézi tükrükben is! A katona viselt ember komoly gondolkodású lett, az eddigi vékony legényből széles vállú, izmos ember fejlődött. Erélyesebben, keményebben lépett. Ha eddig még nem választott párt magának, most már erre is volt gondja. Ruházatára még többet adott. Igen sokan kommendálásra találtak párt, de előfordult, hogy megkeresték régi szeretőjüket A vőlegény igyekezett szépen járni, a legjobb ruháját vette fel, ha volt rá módja, kiöltözködött. Esküvő előtti héten megnyiratkozott, a borotválkozást az esketés előtti délelőtt végezte el. A vőlegény szépsége kevesebbet jelentett, inkább az számított, hogy néz ki a menyasszony! A nős ember, vagy a javakorabeli ember még mindig megszépülhet. Megtelik — emberré válik, húst szed magára, meg is szépül (a katonaságnál csak megnyurgul). Az arcvonások megtelnek, a ruha is jobban áll, feszül, idomaihoz igazodik. A takaros testtartású férfi az, akinek a testalkata arányos. Nem túl durva (nagyon széles vállú, vagy pocakos), legalább 170—175 cm magas. Egyenes tartása olyan, „hogy ha ëgy függőt állítanának mellé, annak fedése lëgyën". A kifejező tekintet megmutatja a kedélyváltozást. Ha kedélye jókedvre 459
