Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Nagy Zoltán: Mi a szép? - I. A környezet szépsége

szúrást kapott, az már odavolt. Az ilyet nehéz volt letörni, nem pattant, úgy kellett lecsavarni a száráról. Ha kellően megérett a cső, szép sárgás színű volt. A dinnyének szép a futása, ha egészséges. Kékes-zöldes levelei ha elérték a két tenyér nagyságot, már rámondták, hogy szép az indája. A finom piros bélű gömbölyű és haragoszöld színű. A görögdinnyét kopogtatták. „Az ujjuk bütykivel" veregették meg. Akkor érett, ha mélyen pufogó, kongó hangot adott, vagy ha a dinnye csumájánál a kóc száraz volt. Az uborka is akkor szép, ha ujjnyi vastagságú, egésszséges zöld, míg a mészharmat meg nem lepi. A Pusztán nemes gyümölcsöt alig-alig tartottak. A fa gyökere mindjárt megtalálta a sárgaföldet, az agyagot nem szerette, kipusztult. Leginkább csak az igénytelen szilvafa maradt meg. Ahol több birkát tartottak, nem szerették, ha sáros időben fölszaggatták az udvart. Ilyenkor szalmát terítettek a földre, azon mentek a birkák a kúthoz, vagy sok esetben vödörrel vitték a jószágnak a vizet. A tanyatelek sok mindent elárult gazdájáról. Tavasszal, „mikor fölszikkadt, a tanyatelket fölsöpörték, a rakomány közül a vastagát elgereblyélték. A gyöpöt is rendbe tették, hogy mire a jószág legelni kezd, tiszta legyen. A vakondtúrást széthányták, a kutyaszart is ledobták róla, mert körülötte nem legelt a jószág." „A nyári munkához tartozott az udvar söprése. Ahol béres volt, ott ő söpört. Ha a szél behordta, akkor nyírfasöprűvel fölsöpörték. Az öregek nem engedték, hogy sűrűn söpörjenek, mert az udvar tavasszal kigyöpösödött, a gyöp pedig féltős volt." A kertet is rendbe hozták. A konyhakerti növények mellett mindig találhatunk egy kis kerekágyat, amiben virágokat neveltek. „Legtöbb ember szívesen látott maga körül virágot, különösen lányostanyán. Sárgaviola, rozmaring, bazsarózsa, szentgyörgyvirág, labdarózsa, mind tetszett a szemnek. Jó időben, ha engedte a munka, szívesen kint üldögéltek. Az estike illatát télen is felemlegették. Ritka volt az olyan tanya, ahol ne lett volna egypár tő rozmaring, amit a lakodalomban használtak kalap mellé. Voltak, akik szerették a vadvirágot (bár a tanyaiak szemében nem volt értéke), pipacsot, szarkalábat, búzavirágot csokorba kötötték és a szobába vitték. Ha másnapra elhervadt, újat szedtek. A rozmaringnak főleg a levelei illatosak. Rendszerint a szoba ablakában tartottak ezekből mindig egy-két cseréppel. A megszáradt levelet eldörzsölték, az aztán az egész szobát beszagosította. A bazsalikomot ősszel fölhúzták tövestől és feltették a nagygerendára, jó illata volt." A ház körüli legnagyobb értéket a jószág jelentette. Főleg kicsi korukban szerették nagyon. A lemaradt malacot bevitték a tanyába, ott nevelgették. Akkor is kedvenc maradt, ha felnőtt. A szép választási malac gömbölyű, tiszta orrú, hengeres alakú, kunkori farkú. Ha kicsi, azért szép, ha meg kifejlődik, azért. Az ilyenben már meglátni a jó hurkát, kolbászt! A tehenek sem egyformák. Az a szép, amelynek a szőre sima, vékony, finom fogású a bőre. Szarva arányosan finoman ívelt, vékony. Az aprójószágnak mostohább a sorsa, de azok között is akad mindig egy-egy kedvenc. A búbos, kopasznyakú tyúk vagy kakas, amelynek olyan magas búbja van, hogy alig látszik ki alóla. Liba, gyöngyös, pulyka mind egyforma, csak mikor kicsik, akkor szépek. A melléképületek sem lehettek elhanyagolva. Galli Bálint 1914-ben épített hombárjára ezt mondta : „Nem olyan hetyenpetty épület volt, hanem amikor a rokonok, ismerősök gyüttek, azt mondták, ájnye de gáláns kis épület. Büszkék is vótunk rá. Ezét vergőttünk vele." — A padlás néha mintaszerűen rendezett tárolóhely. Hogy a kukoricát milyen vastagra terítik, az a mennyezettől, a padlás vastagságától és erősségétől függött. Minél vékonyabbra terítik, annál hamarabb szárad. Egyes helyeken a kukoricahalom szélét takarosan kirakják. A csövek vastagabb végét rakják kifelé. Régen a padláslyukba egy pár piros csövet akasztottak, ha a tanyában eladó lány volt. Nagytakarításkor a padlást lepókhálózzák, majd az egérlyukakat besározzák és a földjét sárgafölddel bekenik, bemázolják. A tanyát mindig a föld rosszára építik. Még akkor is így történik, ha a kívánt fásítás éppen a rossz föld miatt nem vált be. A tanyát fehérre meszelték, főleg az orosháziak, a 455