Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Nagy Zoltán: Mi a szép? - I. A környezet szépsége

MI A SZÉP? NAGY ZOLTÁN I. A környezet szépsége „A Vásárhelyi-puszta jellegzetes alföldi táj. Rajta szántók és szikes legelők váltakoznak. A síkságot elhagyott vízfolyások, valamint halmok, partok teszik kissé változatossá."

1 „A tanyai embernek ott van mindöne!" Szerettek kint élni, rengeteg szál kötötte őket a sziki világhoz. Az ő szemükkel nézve sártenger, ám ezer arca van a Pusztának. „A parasztember nem ért rá a természet szépségébe gyönyörködni" — de azért szép volt, ismerte el Csizmadia Imre. A tavasz kezdete: „Gyühet már akármilyen hideg, még ha kalapáccsal is próbálnák visszaverni a füvet, mögállítani azt nem lőhet. A gyöp elkezd szépen zöldellni. Tavasszal kinyitottuk az ablakot. Rigó, kakukk, vadgalamb, nádiveréb — gyönyörű volt a sok madárhang!" — emlékezik Csizmadia Imréné. A bíbicek nagyon hamar ott voltak, aztán megjöttek a gólyák. Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára (márc. 25.) már megérkeztek. Ha tollúk szép, tiszta fehér, száraz esztendő várható. Csizmadia Imre megfigyelése szerint, ha a gólyák piszkosan érkeznek, akkor pihevőhelyeiken csapadékos, rossz időjárás volt, nem ígérkezett tartós száraz, meleg idő. Április első felére várták a fecskéket, de ha már egy héttel előbb beállítottak, akkor tudták : itt van a nagyon jó idő! Csizmadiáék tanyája a Görbeszik egyik szögletében húzódott meg, zsombékos vidéken. A békák danoltak: u-u-u, ha sütött a nap. Estefelé kvák-kvák — millió béka kuruttyolt. Volt egy monori ismerősük, aki ki nem álhatta az ilyen csúszómászókat, de az ő fülüknek ez a „zene" volt a legszebb. Májusban a kerti virágoknak „óriási jó illatuk volt." Nyílott az orgonavirág, az akác, bódítóbb illata csak a jázminnak lehetett. Ekkor már a békahangverseny is csendesedett. A tavaszi levegő orvosság. Mindent fölemésztő illata van a frissen ázott földnek. Ilyenkor már semmi pénzért sincs a parasztember a szobában, azt várja, mikor aludhat a szabadban. Amerre nézett a szem a sziken, mindenütt nyílott a székfü, sziki fü. Ha száraz volt a tavasz, volt úgy, hogy 3—4 mázsát is begyűjtöttek belőle. Mikor már jól benne járunk a tavaszban — első kaszálás után —, a kezdetben élénkzöld színű fű egyre halványul. Mikorra leérik a gabona, teljesen elszürkül, kiég. Nyáron fülledt a levegő, a Pusztának is érettebb a szaga. Szárazabb nyarakon a Kis és Nagy Sóstó gyakran teljesen kiszárad. Közepe táblásán fölhasadozik, szélei fölpördülnek, kivirágzik rajta a sziksó. A szél csak úgy sodorja, messze hordja róluk. A Vásárhely-pusztai Fehértónak sem volt különb a sorsa. 1 Az idézőjelbe tett szövegek — amennyiben forrásaikat külön nem jelöljük — Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán Budapest, 1963 és Nagy Gyula: Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán Budapest, 1968. c. könyvekből, valamint a jelen munkából származnak. 453