Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A gyermek és az iskola - Népi játékok

ja legmesszebb esett a lyuktól, az lökött. Csak egyszer lökhettek. Akinek a dobása belepottyant a lyukba, az nyert. A többiek egy-egy gombot fizettek a nyerőnek. Ha volt idejük, kifoszthatták egymást. Izgalmas játék volt. Aki 10 gombot nyert, eladhatta egy krajcárért. Ütőre gombozás: Ketten játszották. Az első játékos megfelelő távolságból az ütőjét a falhoz ütötte. Az ütőt a hüvelykujj és a mutatóujj közé fogta, domború felével felfele. Úgy ütötte a falhoz, hogy az minél messzebb essen, mert akkor nehezebb lehetett arasznyira megközelíteni. Azután a második játszó úgy vágta a falhoz az ütőjét, hogy az a visszapattanáskor az előző ütő gombjához olyan közel essen, hogy egy arasszal elérhető legyen. Ha araszszal elérte, akkor mindketten felvették ütőiket, s az első játékos fizetett a másiknak egy gombot. Ha „rátette az araszt" és csak szűken volt meg, akkor pöckölhetett az első dobó. Jó erősen kipricskálhatta a saját ütőjét. Azt pöckölte ki, amelyikhez nagyobb esélye volt. Ha sikerült, akkor nem kellett fizetni. Ha nem tudta az araszoló kéz alól valamelyik ütőt kipöckölni, akkor egy gombot fizetett a harisnyaszárból. — Ha viszont nem érte el arasszal a társa ütőjét, akkor otthagyta. A társa pedig a saját ütőjével újra ütött. Az is arra törekedett, hogy az ő ütője legalább egy arasznyira kerüljön a társa ütőjéhez. Ha az ütő a fal tövétől egy arasznyira, vagy közelebb esett, az kása volt. Ilyenkor a játszó újra üthetett. Nagyon elterjedt játék volt. Egészbankra gombozás: A faltól, kerítéstől kb. 1,5 méterre egy arasznyi átmérőjű kört rajzoltak, az volt a bank. A játszók a bankba egy, vagy megállapított mennyiségű gombot tettek. Ha a dobás a bankot bármely oldalról egy arasznyira megközelítette, akkor az egész bankot elnyerte. Ha nem közelítette meg egy arasznyira, akkor a dobó bent maradt. Ha az ütő a bankba esett, akkor egy gombot tett a bankba. Majd az ütőjét felvette és utolsónak dobott. Ha az ütő pontosan a vonalra esett, akkor az nem számított; ha a nagyobbik fele belül volt a vonalon, akkor fizetett. Ha az eldobott ütő egy földön fekvő ütőt arasznyira megközelítette, akkor mindkettőt felvették, s az előbbi ütő tulajdonosa egy gombot fizetett. Aki bankot vagy egy ütőt eltalált, megnyert, akkor az újra ütött az új bankra. Vitás esetekben az araszolásnál lehetett pöckölni. Ha sikerült, akkor nem fizetett. Félbankra gombozás: A játékot ugyanúgy játszották, mint az előbbit, csak kör helyett félkört kapartak. Ha az ütő a vonalon túl esett, akkor az ütőt a játékos felvette, s egy gombot fizetett és mint utoísó dobott tovább. Vigyáztak, hogy a gomb ne essen túl a vonalon, de arra is ügyeltek, hogy az ütő ne essen a fal közelébe, mert akkor az ütőre dobtak, s fizetni kellett. Ezt a játékot inkább a nagyobbak és a merészebbek játszották: „Mersz-ë félbankra jáccani?" — kérdezték. Pénzezés: 10 éves kortól játszották a házasulandó korig. Uróbb már csak a felnőttek játszották. Nem nagyon volt elterjedve. Vonalravetős: Sima földön játszották. A pénz élével húztak 1,5—2 m hosszú vonalat. A két végét egy-egy rövid vonallal beszegték. A vonaltól 5—6 méterre ismét húztak egy vonalat, az előbbivel párhuzamosan. Innen dobtak. A dobási sorrend nem volt fontos, de megbeszélték, hogy hányat dobnak. Rendszerint kettőt, hármat dobtak. Minden játszó eldobta a pénzét. Akinek legközelebb esett a pénze a vonalhoz, az lett az első. Ha a játszó első dobása a vonalra esett, akkor abbahagyta a dobást. Kétféle dobás volt: az élezett dobásnál a pénz élére esett, a csúsztatott dobásnál a pénz a lapjára esett és csúszott. Erre akkor volt szükség, amikor a vonalról a másikat ki akarta ütni. Aki a helyezésébe nem nyugodott bele, bármennyit dobhatott. (Leginkább az ügyesebbek éltek vele.) Az is előfordult, hogy kiütötték a vonalon levő, „bent lévő" pénzt. Ebbe meg az nem nyugodott bele, s az is dobált rá. A vonal beszegése mellé került pénz volt az utolsó még akkor is, ha a vonal közelébe került. Majd az első dobó az összes pénzt felvette a földről, a két markában összerázta és feldobta a levegőbe. A földre esés után amelyik írással nézett felfelé, az övé lett. A maradé28 433