Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

A tudomány a Pusztáról - Péczely György: A Puszta éghajlata

Mezőgazdasági szempontból különösen fontos az első és utolsó fagyos napokra vonatkozó adat. Amint az a VI. táblázatból kitűnik, az év első fagyos napja területünkön átlagosan november elején köszönt be, s ez hazánk területén a legkésőbbi dátumnak felel meg. Hasonlóan az utolsó fagy április eleji átlagos időpontja azt jelzi, hogy országunkban itt szűnnek meg majdnem legkorábban a fagyok, a fagyveszély ennél korábbi megszűnésére csak a Dunántúl délnyugati peremén számíthatunk. Ennek ellenére előfordulhat már szeptember végén is fagy. s május első harmadában is bekövetkezhet még kivételesen egy-egy fagyos éjszaka. Talajmenti fagy ellenben még május második felében is felléphet. így pl. 1952. május 21.-én komoly mezőgazdasági károkat okozó fagy volt a Pusztán. A tavasz az ország egyéb tájaihoz viszonyítva korán kezdődik, a hőmérséklet napi középértéke április 7-én már 10 fok fölé emelkedik. A korai kitavaszodásnak megfelelően a növényzet vegetációs periódusa is korábban kezdődik, a virágzás hazánk más tájaihoz képest itt indul meg leghamarabb. A tavasz ébredését jelző mogyoró virágzásának átlagos ideje március 5-e, az orgona április 20-án, az alföldi puszták jellegzetes fás növénye, az akác pedig május 15-én kezd virágozni. Legfontosabb mezőgazdasági növényeink közül a búza virágzásának átlagos ideje május 30-a, a tavaszi árpa május 27-én' a zab pedig június 20-án kezd virágozni. A burgonya virágzása kezdetének átlagos dátuma június 13-a, a napraforgóé június 23-a, a kukoricáé július 4-e, a dohányé július 9-e. Ezek a virágzási dátumok is a hazánk területén tapasztalható legkorábbi időpontoknak felelnek meg, ami a Vásárhelyi-puszta meleg, napfényes tavaszára utal. A táj legjellegzetesebb ághajlati sajátossága a forró nyár. Ez egyaránt kitűnik a hőmérséklet havi atlagaiból (IV. táblázat), továbbá a nyári napok (a hőmérséklet csúcsértéke eléri, ill. meghaladja a 25 fokot) és a hőségnapok (a hőmérséklet csúcsértéke eléri, ill. meghaladja a 30 fokot) nagy gyakoriságából. Mind a nyári, mind pedig a hőségnapok száma (V. táblázat) itt a legtöbb országunk területén. Az év során észlelt legmagasabb hőmérséklet átlaga (35,5 fok) és az előfordult abszolút hőmérsékleti maximum (40 fok) szintén hazánk legforróbb nyarú területére utal. A Vásárhelyi-puszta környéke hazánknak az a területe, ahová nyáron legkésőbb érkeznek meg a nagy hőségeket megszüntető atlantióceáni hűvös légtömegek, s itt már rendszerint jóval gyengébb lehűlést okoznak, mint hazánk középső és nyugati részein. A meleg nyár sietteti mezőgazdasági növényeink beérését: a tavaszi árpa érésének átlagos kezdete június 28-a, a búzáé július 2-a, a zabé július 8-a, ennek következtében a Vásárhelyi-pusztán az aratás országunkban a legkorábban kezdődik. Nyár végére beérő főbb mezőgazdasági növényeink átlagos érési dátuma a következő: napraforgó augusztus 18, burgonya augusztus 29, kukorica szeptember 14. Ezek az időpontok országos viszonylatban szintén a legkorábbiak közé esnek. A szélviszonyok jellemzése során két kérdésre kell választ adnunk: milyen irányokból fúj leggyakrabban a szél és mekkora a légáramlás átlagos sebessége. Tekintsük előbb a Tiszántúl jellegzetes áramlási képét. Legfőbb sajátossága az, hogy az Északkeleti-Kárpátok viszonylag alacsonyabb hegyvonulatán átkelő légáramlás mint északkeleti szél jelentkezik a Tiszántúl északi tájain. Másrészt a Kárpátok nyugati szélkapuján, a Dévényi kapun át a medence belseje felé tartó légáramlás egészen a Tisza vonaláig kimutatható az északnyugati szelek uralkodó voltában. Az uralkodó északnyugati és északkeleti áramlás nagyjából a Tisza vonalán találkozik, s itt a domináló szél az északi lesz. Másik érdekes sajátosság az, hogy a nyugati légáramlások a Tiszántúl területén az Erdélyi-Középhegység kitérő hatása miatt délnyugati—déli irányúvá módosulnak. E hatások végereményeként jelenik meg területünk sajátos szélrendszere, amelyre az északias és délies irányú szelek nagyobb gyakorisága a jellemző, amint azt a VII. táblázat szélstatisztikai adatai bizonyítják30