Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Templombajárás a Pusztán

totta Fecskésparton a hittant az iskolásoknak, akik Barackoson konfirmáltak s így aztán ellátogattak oda is. Konfirmálni a gyerekeket kocsival vitték. A fényképész már várta őket. Nagy nap volt az. Mikor nem volt nagy hajtása a lovaknak, kocsival is mentek Barackosra. Visszafele annyian ültek rá, amennyien megfértek. Amíg lelkész volt Barackoson, havonta egyszer istentiszteletet tartott a kardoskúti ev. templomban és a fecskéspartí iskolában a református vallásúaknak. Mindkét helyen vasárnap délután. A fecskéspartí iskola kapujára napokkal előtte kiírták az istentisztelet idejét. A tanító a gyerekeknek is kihirdette. Legtöbbet az iskola szomszédságában lakó Samu Sándor ment a papért, mert ő volt a fecskéspartí rész presbitere. A kocsi hátulsó részében fédères ülést tett pokróccal, télen pedig subával. 15— 20 hivő mindig összegyűlt. Amint megérkezett a pap, megnézték, hogy jönnek-e még. Ha nem láttak senkit sem, megkezdték az istentiszteletet. Utána a lelkész egy-két családot meglátogatott. Ha rossz volt az idő, igyekezett hazafele. 1964—1965 óta a fecskéspartí iskolában nem tartanak istentiszteletet. Különösen a közelben lakóknak jó volt, mert akárhogy esett is az eső, akármilyen sár is volt, el tudtak menni. Samu Sándor így foglalta össze az istentiszteletre járók véleményét, „Mingyá könnyebbnek éreztük magunkat!" Az 1950-es évek után fogyott a nép, fogyott a templomba járó is. Ehhez az is hozzájárult, hogy elég sűrűn váltogatták egymást a lelkészek. Nem egy közülük a hívekkel nem sokat törődött. Megtartották a vasárnapi istentiszteletet, néhány családot meglátogattak s úgy gondolták, hogy hivatásuknak eleget tettek. Egynémelyik — a pusztaiak szerint — még kupecnek is elmehetett volna : a jószágokat adta-vedte. Mindemellett a parasztok a maguk módján tisztelték őket, tiszteletes úrnak szólították. Emberi hibáikat el-elnézték. Amikor 1966 körül Kiss Sándor Gádorosra került, nem akadt pályázó a helyére és a mai napig üresen áll a paplak. Minden hónap második vasárnapján az orosházi református pap jár ki havi 700 forintért. Aránylag többe kerül, mintha saját papjuk volna. Kérdő Ernőné szerint: „Nem sokat ér ez már. Mindönki el van foglalva, még vasárnap is, nincs is vasárnapjuk. Még a beteg anyjukat sem mönnek möglátogatni. Az idősebbek részben a városba húzódtak, részben nem tudnak messziről a templomba gyalogolni, fogatuk pedig nincs. Az idősebbek még őrzik a szép zsoltárokat, amelyeket az unokák fognak széttépni. Az idősebbeknek még ritkán eszükbe jut, jó lenne istentiszteleten részt venni és énekelni. De ez már elmúlt. Most már eltávolodtak az Istentől. A templom sem sokat érő, nagyon megrongálódott, majd azt is lebontják. A fiataloknak nem hiányzik sem a templom, sem az istentisztelet." A három templom közül a legfiatalabb a kardoskúti evangélikus templom. Amikor a Puszta kiosztása után az orosháziak benyomultak a Pusztára, egy darabig a föld után járó egyházi adót, a búzaadót Orosházára fizették. Vásárhelyen az evangélikus egyház kis létszámú, s tótegyháznak hívták. Ugyanis, míg nem lett anyaegyház, a komlósi ev. egyház filiája (leányegyháza) volt, s onnan járt át a pap istentiszteletet tartani. Itt volt a „tótpap" mondták. Az evangélikusokat tótoknak hívták. Később a vásárhelyi egyház önállósult s magyar papjuk lett, de ezt jó ideig tótpapnak hívták s a felépült templomot tót templomnak nevezték. Ekkor már a Külső-pusztán megszaporodtak az Orosházáról előrenyomuló evangélikusok s a vásárhelyi ev. egyház követelte, hogy a Pusztán lakó, vagy ott földdel rendelkező evangélikusok nekik fizessék az egyházi adót. Az orosháziak azonban csak haza fizették. Jó vaskos köteget tesz ki az az iratcsomó, amely az ezzel kapcsolatos huza-vonáról szól. 1890-ben a Belső (a vásárhelyi) ev. egyház épített Kardoskútra lelkészlakást s abba lelkész-tanítót helyezett Plavecz Gyula személyében. Ezzel megszervezték a kardoskúti ev. egyházat, amely a Belső-egyház filiája volt. Külső egyháznak is hívták. Ezután már az orosházi származásúak is oda fizették az egyházi adót. A lelkész-tanító csekély fizetésért tanított és lelkészkedett. Gyengekezű tanító volt, a pusztaiak szerettek volna maguknak erélyesebbet választani. 18 évig működött kint, később megszerették, mert jó szervező volt. Az ő ide413