Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A tudomány a Pusztáról - Péczely György: A Puszta éghajlata
A PUSZTA ÉGHAJLATA PÉGZELY GYÖRGY A Puszta mint tájtani és növényföldrajzi fogalom, bizonyos éghajlati sajátosságokat is magában foglal. A mérsékelt égöv pusztaságait a leíró klimatológia a „közepes földrajzi szélességek sztyeppéghajlata" nevű típusba sorolja. Ezen éghajlati típus fő jellegzetessége a szűkös csapadék, annak jellegzetes nyári tömörülése, a hideg tél, és a forró nyár. A kevés csapadék és a nagy nyári forróság miatt a vízmérleg deficites, vízhiány mutatkozik, szűkös vízellátottság miatt jellemző növényfajai a fűfélék és szárazságtűrő fák és cserjék. Ez az éghajlati típus Európában elsősorban Dél-Ukrajnára jellemző, Ázsiában Dél-Szibéria, Turkesztán, Mongólia és Kína északkeleti területei, Észak-Amerikában az Egyesült Államok középnyugati államai, (az úgynevezett préri) tartoznak ehhez az éghajlati övezethez. A Kárpát-medence legszárazabb területei Alföldünkön csak némi fenntartással sorolhatók be a közepes földrajzi szélességek sztyepp-éghajlatai közé, annak nem tipikus képviselői elsősorban azért, mert a csapadékellátottság nálunk valamivel kedvezőbben alakul. Az évi átlagos csapadékösszeg ugyanis Alföldünk nagy részén 500—550 mm között van, csak a Körös torkolatvidékén és a Nagykunság egyes részein marad 500 mm alatt, holott a sztyeppklíma jellemző évi csapadékösszegei 200—500 mm között váltakoznak. A Hódmezővásárhely és Orosháza között elterülő Puszta évi átlagos csapadéka 530—550 mm, amint ezt a következő adatok bizonyítják: Hódmezővásárhely—Külső Erzsébettanya 540 mm, Békéssámson 544 mm, Orosháza 533 mm. Ennek ellenére a táj évi vízmérlegére a jelentékeny vízhiány jellemző : a magas nyári hőmérséklet miatt évente mintegy 150—170 mm-rel több víz tudna elpárologni, mint amennyit a lehulló csapadék fedezni képes. Más szóval ez azt jelenti, hogy e terület minden négyzetmétere évente 150—170 liter öntözővizet igényel az optimális terméseredményeket biztosító belterjes mezőgazdasági termeléshez. A tipikus sztyeppklíma másik jellegzetessége az erős hőmérsékleti ingás is tompítottabb területünkön. A legmelegebb és leghidegebb hónapok középhőmérséklete közti különbség például Dél-Ukrajnában 28-30 fok, sőt Turkesztán területén a 40 fokot is eléri, ezzel szemben a Vásárhelyi-puszta területén 23,5—24 fokra tehető, ami ugyan az előzőknél jóval szerényebb érték, ám hazai viszonylatban országunk legszélsőségesebb hőmérsékletjárású területeihez sorolható. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy a terület éghajlata — ha kissé szelídebb mértékben is — de magán viseli a puszta-éghajlat legkaraktensztikusabb jellemvonásait, nevezetesen a szűkös csapadék és a meleg nyár miatti vízhiányt, és a szélsőséges évi hőmérsékleti ingást. A következőkben ismerkedjünk meg kissé részletesebben a Vásárhelyi-puszta éghajlatával. Alföldünkön sajnos sohasem volt olyan sűrű meteorológiai állomás hálózat, hogy a vizsgált és a 2. ábrán körülhatárolt területről mutathatnánk be éghajlati adatokat, így elsősorban Hódmezővásárhely és Orosháza meteorológiai megfigyeléseinek több évtizeden 27
