Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - II. Női viselet - 5. Az öregasszonyok viselete

félkontya volt. Olyan dús haja volt, hogy két ágra fonta. A fonatokat a fül irányáig a fejre fektette, mintha a haját koszorúba rakta volna, de a fonat a fül iránt visszafordult, aláhaj­totta, majd hajtűvel megtűzte. A félkoszorú, a félkonty dupla fonatból állt. Édesanyjának fiatalkora óta mindig magasított hajviselelete volt, mert élete végéig sűrű, nagy haja volt. Egyik fültől a másikig elválasztotta a haját és lefele fésülte. A nyeles fésűvel visszave­regette, s majd hátrahajtotta. Az előrefésült hajat amint visszahajtotta, két hajtűvel letüzte, lefogatta. Elöl magas, hurkaszerű volt. A haját két ágra fonta, egy-egy ág három fonatból állt. A nagy kontyot a feje tetején hordta. A fejüket mindig bekötötték sötétebb fejkendő­vel. Az alapszín szürke is lehetett, de a minta feltétlenül fekete volt. Az idősebb asszonyoknak a kabátjuk térdig sem ért. Előfordult, hogy a nyakán ku­tyaprém volt, kutyafejjel. A szeme üveglikker (üveggolyó) volt. A karma is ott csüngött. A kabát ujján is volt prém. Csak ünnepnap vették fel. Hétköznap a kozsut húzták fel, amely báránybőrből készült. Derékban svájfolt, testhezszabott, félhosszú volt, a csípőig ért. Az ujjat­lan, nyakatlan kozsu baloldalt a hónaljig gombolódott, de volt elölgombolós is. Az oldal­nyílásnál és alul körül keskeny merinószőrmével szegték. Bőrgombokat varrtak rá és bőr­ből volt a gombolója is. Piacra is vitték. A kozsu tulajdonképpen birkabőr mellény. Ha na­gyon hideg volt, a kozsura került a bekecs vagy a presnyák. Talán szokatlannak tűnik, hogy két szőrmés ruha került egymás fölé, pedig így volt, de nem is fáztak benne. A kozsu finom báránybőrből készült, míg a ködmön és a presnyák birkából. Ezért a bekecs és a presnyák gorombább volt, mint a kozsu. A bő bekecs és a presnyák alatt a kozsu elfért. A bekecs ma­gyar birkából készült. Egyenes derekú, félhosszú volt. Ujjai hosszúak voltak. Elöl két sor gombbal, vitézkötéssel. Magasra gombolható nagy, merinóból készült gallérja volt, Ugyan­csak merinóval vették körül az alját, elejét, sőt a kissé ferde két zsebjét is, Megfestették eper­fagombával sötétbarnára. Az út menti eperfák oldalán „kiforadások, kütymők" voltak. Eperfagombának hívták. A félöklömnyi forradásokat leszedték, vízben főzték és a kihűlt oldatot kefével a bekecsre kenték. Akárhogy megázott, sohasem kopott. Presnyák kevesebb volt a Pusztán. Egyenes derekű, oldalt gombolós, a far aljáig érő volt. A föliggombolós ma­gas nyakú presnyáknak nem volt gallérja. Régebben sem zseb, sem szőrme nem volt kívül rajta. A festetlen bőr nagyon fogta a piszkot. Később a nyakán, a karöltőjén az ujja végén és az alján keskeny szőrmével díszítették. 5. Az öregasszonyok viselete Az öregasszonyok félinget, pöndölt hordtak. A felső a féling, amelyet ingvállnak is hív­tak. Egyenes derekú, a deréknál alig ért lejjebb. Dupla válla, s rövid ujja volt. A nyakát pertlivel húzták össze. Az alján kis nyilas volt, két gombbal. A félinghez tartozott a pöndöl, amely ugyanolyan anyagból készült, mint a féling. Korcos, alul bő, felül ráncos volt. Nem slingelték ki. Lomposabban öltözködtek, mint a fiatalabbak. Bővebb és hosszabb volt a ru­hájuk. Csak fekete ruhában és kendőben jártak. A nap zöldre sütötte a fekete fejkeszkenőt. Harisnyájuk is csak fekete volt. Félkötőt hordtak, fekete alapon kis fehér, vagy szürke min­tákkal, két nagy zsebbel. Férfizsebkendőt használtak, fehér alapon színes kockákkal, csíkok­kal. Orrtürülő keszkenőnek hívták. Nyáron egypanglis, gombos cipőben és topánkának nevezett cúgos cipőben, télen fűzős posztócipőben jártak. Legtöbb öregasszony még életében elkészítette azt a ruhát, amelyet rá kell adni, ha meghal. Fejes Mártonné édesanyja is — noha sohasem volt beteg — idősebb korában egy fekete selyemkendőbe összecsomagolta azokat a ruhákat, amelyben majd eltemetik. Pap Lukács Istvánné Nagypál Rozália 89 éves, s egy papírban szépen összecsomagolta azokat a ruhákat, amelyeket majd annak idején rá kell adni : 1 ing, 1 hálórékli, 1 pruszlik, 1 fekete 363

Next

/
Thumbnails
Contents