Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - I. Férfiviselet - 4. Az idősebb emberek viselete

ház körül jártak-keltek a bajuszkötővel. Amikor levették, a bajusz úgy maradt egész nap. Szakállt a fiatalok nem hordtak, minden legény maga borotválkozott. Háziszappant használtak hozzá. Általában szombaton borotválkoztak, de ha valahova mentek, akkor is borotválkoztak. Legtöbb legény dohányzott. A századfordulóig csak pipáltak, a cigarettát nem ismerték. A legény büszke volt rá, ha csutorás pipája volt. Az ilyennek az ébenfa szár végén csutorás szívókája volt. Szaruból esztergálták. Vele szabályozták a szár görbeségét. Egy szál gyufát gyújtottak, a csutorát fölé tartották és meghajlították. Volt: görbe szárú, félgörbe szárú és egyenes szárú, kinek milyen tetszett. Hacsak lehetett, magyar dohányt szívtak. Ők vágták fel. Aki nem pipált, a századforduló után cigarettázott, legtöbb tekerte a cigarettát. A vágott dohányt bőrdózniba tartották. Csukott állapotban olyan volt, mint egy pogácsa, nem volt rajta zár. A fedele egymásra boruló bőrcsipkékből, fülekből állt. Ha a legutolsó csipkét megfogták és megemelték, akkor kinyílt. A dohánytartó oldala egyenes és sima volt. Ha sorra lehajtogatták a füleket, becsukódott és ismét pogácsa alakot vett fel. Felfordíthatták, nem ömlött ki belőle a dohány. Nem száradt meg benne. A kabátzsebben tartották. A Pusztán élő juhászok viselete elütött a parasztokétól. Hétköznap fehér gyolcsból készült bőgatyában jártak, amelynek az alja rojtos volt. Zsíros hamulében áztatták, mert nem fogta úgy a piszok. Ugyanis hónapokon keresztül kint voltak a Pusztán és nem mostak. Amikor zsírosat ettek, beletörölték a kezüket. Olyan fekete volt, mint a föld. Szaga is volt, de nem fújt át rajta a szél. Pitykés mellényt viseltek, ezüst és réz pitykékkel. Rosszabb időben a nyakukba szűrt kanyarintottak. Ha megázott, leállították a földre, megállt és megszáradt. A szűr fehér alapszínű volt, ki volt cifrázva. A régebbieknek nem volt ujja, de később ujjas szűrt is lehetett látni. Télen subában jártak, a hamuszínű fehér subát szerették. A fejükön báránybőr sapka volt. Az ünneplő kalap mellől el nem maradhatott a darutoll. Télen csizmanadrágot húztak és csizmát viseltek. A juhászok jó időben is csizmában jártak. A hétköznapi strapacsizma széles szájú volt, marhabőrből készült. Innepkor hófehér gatyába jártak, és a fekete mellényüket vették fel. Az ünneplő csizma kerek szárú, gavar csizma volt, amely a lábhoz simult. A parasztok irigyelték is őket. 4. Az idősebb emberek viselete Az idősebb emberek kora tavasztól késő őszig ingben, bőgatyában jártak. Különösen az öreg emberek ragaszkodtak a bőujjú inghez és a bőgatyához. Az ing alacsony, illetve keskeny gallérját két pertlivel kötötték össze, de volt olyan ing is, amelynek a nyaka egy gombbal gombolódott. A mellrésze sima volt. A dereka hosszú, ujja borjúszáju volt. Az ünneplő ing ujját kartübe tűre szettek. Az ujja fölsejét lerakták és attól kezdve bővült a szája felé. Az ing derekát a korcokon belül tették. Amikor kabátot vettek rá, az ujja végét körülcsavarták és úgy húzták fel. Ha meleg volt, felgyűrték az ing ujját. A bőgatyát lenvászonból, sifonból, később gyolcsból készítették. Az ünneplő gatya sokszor azsúrozott, rojtos volt. Fekete Sándor csak gyerekkorában látott rojtos gatyát. Egyszer látta is, hogy azsúrozták, rojtozták. Már akkor is csak az idősebbeknek volt rojtos gatyája. Tóth Sándor vásárhelyi származású ember javakorabeli volt, amikor felesége rojtozta a gatyáját. A feleségének apró gyerekei voltak, nem ment ki a földre dolgozni és ráért gatyát rojtozni. Leült a kisszékre a konyhaajtó elé, vagy a köszöbre ült és ott csinálgatta. Az aljától másfél ujjnyira a vízszintes szálakat kihúzta. A szabadon lévő függőleges szálak tövében az anyag színén egy keskeny hajtást csinált (forhamedlinek, zájmedlinek hívták), s azt fehér cérnával apró öltésekkel levarrta. Felette egy ujjnyi szélességben ismét kihúzta a vízszintes szálakat. A függőleges szálak közül hármat-négyet összefogott és alul-fölül elvarrta, így rácsos lett. Nagy dolog volt az, mert csak egy egyik szára 3 szél volt (egy szél: 351