Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

A tudomány a Pusztáról - Szabó István: A Puszta talaja - II. A Maros hordalék kúpja - III. A Vásárhelyi-puszta talajtípusai

telepítésére alkalmas. A jó földek és á táj sajátos éghajlata a pusztaiakat vetőmag termesztésére késztette. A vöröshagyma, saláta és egyéb zöldségfélék magva Európa sok részén keresett volt. A bevétel jól kiegészítette a búza- és kukoricatermesztéssel foglalkozó lakosság jövedelmét, akik azokat a földeket tartották jónak és vásárolták vagy bérelték szívesen, amelyeken szépen nőtt az erre közönséges gyom, a dudvafü (európai kunkor) Heliotropum europaeum). A szentesi út két oldalán a jó földek a mélyebb részeken vízállásos, töretlen rétekkel váltakoznak. A feketeföld nagyon jó morzsás szerkezetű. Amint a salétromosodásnak nevezett sófelhalmozódások mutatják, kissé szikes. A mágocsi oldal földjei jobbak a feketehalmiaknál. A legjobbak az árpádhalmi határ felé vannak. A termőréteg nem vastag. Ezt mutatják az akácfák (Robinia pseudo-acacia) is. Itt 30—40 év alatt nem vastagodnak meg annyira, mint mélyebb termőtalajon 20 esztendő alatt. Kakasszék felé még lassabban nőnek. Viszont a belőlük készült oszlopok évtizedeken keresztül sem korhadnak el a földben. Ezek az igazi szerszámfának valók! Amikor még fatengelyes szekerek, kocsik készültek, a mesterek mindig a Pusztában szemeltek ki hozzávaló, alkalmas fát. A szentesi út két oldalán elterülő földek kukorica, árpa, búza, cukorrépa termesztésére kiválóak, főleg ha gazdagon trágyázzák. A dudvát a tarlóra terítették és előhántós ekével végzett tarlóhántással forgatták alá. A 17—19 cm mélyen végzett őszi szántást ugawlásnak nevezték. Ezt télire nem zárták le, s a téli fagyok a tavaszi magágyelőkésztítést megkönnyítették. A korai, gyors felmelegedés miatt tavaszi szántást csak végső esetben alkalmaztak, számolva a komoly terméscsökkenés lehetőségével. A laposokban magas talajvízszint esetén vízállások alakulnak ki. A víz 1914-ben, 1941-ben és 1967-ben sok tanyát megrongált. A vízjárta földeket néhány évig nem művelték. Az ár lehúzódása után kisebb-nagyobb szikes foltok maradtak vissza. A Kakasszék-ér szikes medre és partja nyaranta kivirágzik, vakító fehér a felszínét borító szikes portól. Az éroldalban vályogvető gödröket látunk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a szikes agyagból készült vályogtégla és vertfal nagyon tartós. Tapasztani, sározni viszont nem jó, mert eredeti tulajdonságait megtartva, a szikes föld megrepedezik és lepereg a falról. Az értől déli irányban elterülő szikes, tocsogós legelőt juhnyáj járja. Hasonló az a terület is, amely Székkutas irányába húzódik. Sarjút csak csapadékosabb években adó füve augusztusban már kiég, s csak a sziki lelleg (Limonium gmelini) vöröslő, pozsgás tőlevelei és laza. kékeslila bugái díszítik. Ez a növény a legelők szikes voltát jelzi déli irányban a Sós-tavak felé, majd le egészen a kardoskúti Fehértóig. E legelők a csekély zöld- és szénatermés ellenére nagyon értékesek. A szárazabb klíma alatt kialakuló sztyepp-flóra mindig koncentráltabban tartalmazza az esszenciális aminosavakat és a fontos ásványi anyagokat. Az állatok különösen szívesen fogyasztják a combortól (Mentha sp.) illatos, nedves helyeken, árokpartokon kaszált szénát. A gyep aminosav-összetételét kedvezően befolyásolja az egyéves, százazságtűrő herefajok, a bodorkák jelenléte. Azon túlmenően, hogy bodorkajárás általában három évenként van, elszaporodásukat a talaj nedvessége is szabályozza. A magasabb részeken fordulnak elő. Egymás után több talajvizes esztendő visszaszorítja őket. Viszont csapadékosabb években, augusztus folyamán, a tavaszi után egy második gradációjukat láthatjuk. A bodorkák hosszú évek óta azonos helyeken tenyésznek. Ez a vízfeltörések rejtettebb formáinak megjelenésével hozható összefüggésbe. A Sóstó környékén kukorica- és napraforgótáblák váltogatják a szikes legelőket« Vagy nagyon jó itt a föld, vagy nem is érdemes hozzányúlni és marad töretlen. A termőréteg nem vastag. A harmadik nyomban sárgaföldet ér az ásó hegye. A szántók földje jó vízgazdálkodású, morzsalékos szerkezetű. Nagyobb esők vagy hóolvadás után hamar lehet művelni. A tavaszi gabonák meghálálják itt a korai vetést. Ha meg is fehéríti hegyüket 23