Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Ételek, étkezés - VI. Zsíron sült tészták

VI. Zsíron sült tészták Amikor „másból kikoptak" zsíronsült tésztát sütöttek. Legtöbbször tavasszal készítették, amikor már többet tojtak a tyúkok és olcsóbb a tojás. Húshagyó kedden a reformátusok feltétlenül fánkot sütöttek. Parasztos tésztának tartják, az idősebbek szeretik, pedig este a gyomrukba „beleül". Nagyon kívánja a vizet. A kisgyerekek alig várták, hogy a fánk kisüljön. Legtöbbször tyúklábot sütöttek, mert kevesebb zsírt vett magába, mint a fánk. A tyúkláb nem kőttes tészta. 4—5 tojással egy halom van belőle. A finom lisztet megszitálták, leütött tojással, cukorral és sóval összekeverték. A keverés fakanállal történt. Azután kézzel keményre gyúrták. Gyúrás közben pihentették. Addig gyúrták, míg hólyagos nem lett. Ritkult, könnyült a tészta. Hüvelykujj vastagságúra elnyújtották, s késsel 3—4 cm hoszszú darabokra vágták. Mindkét végét bevágták és kereszt alakban kihajtogatták. Forró zsírba tették, s amikor az alja piros lett, megfordították, villával kiszedték és fahajas porcukorban meghempergették. Tálba rakták és leterítették. így oszlósabb lett, megpuhult. Bármilyen étel után jólesett néhány darab belőle. A csörge tésztáját úgy állították elő, mint a tyúkláb tésztáját, csak puhábbra hagyták, hogy sodrófával nyújtható legyen. Pár kanál rumot is tettek bele, hogy szaporább legyen. Ceruzavastagságúra elnyújtották, csörgemetélővel vagy szalagokra, vagy kockákra vágták és forró zsírban engedték. Sülés közben megforgatták. Sokan azért vágták kockára, mert könnyebb volt kiszedni. A kocka közepén két párhuzamos vágást tettek, s miután ott sülés közben egy-egy kis rés támadt, oda szúrták a villát. A tészta száraz volt és könnyen tört. Mindkét oldalát cukorral megszórták. Még gyorsabban hűlt, mint a tyúkláb. Miután a tésztának nem kellett pihenni, „hamaritészta" volt, s ha vendég jött, egykettőre elkészült. „Ropogós annak, akinek van ropogtatója" (foga). A fánk kőttésztából készült. A fánkot az orosháziak herőcének hívták. A liszthez egy tojást, 4 dkg élesztőt, 3/4 liter tejet és tetszés szerinti sót és cukrot adtak. A fánk szapora, az élesztő fújja. Nagy fakanállal jól kidolgozták, hogy könnyű legyen, mert nehéz felverni. Egy óra hosszáig meleg helyen betakarva keltették. Nyújtódeszkán kétujjnyi vastagságúra elnyújtották és kerek szaggatóval kiszaggatták. Rövid kelesztés után forró zsírban kisütötték. Ha jól sikerült, akkor körül fehér szalagos, alul-fölül piros. A vakarcsból mogyoróst csináltak. Rúd alakúra elnyújtották, 10—15 cm hosszúságúra elvágták és mutatóujjal barázdákat sodortak rajta. Lehetett egyenes, de kifli alakú is. Megszórták cukorral, de mártogatták is. A töltött fánk tésztáját finomabbra nyújtották és kiszaggatás után a közepére lekvárt tettek. Egy másik tésztával betakarták, végül egy kisebb szaggatóval ismét kiszaggatták. Ritkábban készült, mert ezzel több „pepecs" van. A zsíron sült tészták közül a fánk a legnehezebb. Evés után nem nagyon kapós, mert jó laktatós. Legtöbbször csupa magát fogyasztották uzsonnára. A gyerekek egész nap hordták, s a végén még kérdezték: „Van-ë még?, — nem unták meg. Ahol volt zsír bőven, ott zsironkullogót is sütöttek. Nem szegényes tészta. Puhábbra készült, mint a tyúkláb tésztája. A gyenge tésztát forró zsíros kanállal kiszaggatták és zsírban sütötték. Tojással fölvert tészta, de ha jól sikerült, akkor szép ritka. A tésztát a tojás fújta, mert csupa tojásból készült. Hajasabb, mint a fánk, s akkora, mint egy tyúktojás. Sülés közben megfordult magától, amikor az alja már megsült. Azért hívják kullogónak, mert mindig mozog a zsír tetején. Fahajas cukorral meghintették. Ebéd után nagyon jó. Gyors tészta és főleg akkor készítették, ha vendég érkezett. 335