Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Ételek, étkezés - V. Kelt tészták - 5. Rétes

hosszúak voltak és egy darabig pihenni hagyták. Lakodalomban egy asszony vágta, háromnégy sodorta és két asszony fonta a kulcsost. A kulcsoskalács készítésének legérdekesebb része a kalács fonása. A kalácsdeszkán fonták. Először a két közepét helyezték el egymással párhuzamosan. A derekukra ismét két közepet tettek, az előbbiekre keresztbe, egymással párhuzamosan. Az ágakat összefonták, s a fonásnál a tésztát egy kicsit megnyomták, majd a lábakat a megfont középre tették és a középpel egyenként összefonták. Végül a kerítőkkel bekerítették. A sütés előtt felvert tojással megkenték. Néha, egy-két kulcsosra kis madarakat vagy virágokat készítettek, a gyerekeknek sokszor kiskulcsoskalácsot készítettek a maradék tésztából, de ezt tepsibe tették és a végén sütötték ki. A maradékból néha pipiskét csináltak. Amikor a család részére sült a kulcsoskalács, a végéből sokszor öregkalácsot, mákos, diós, és lekváros kalácsot is készítettek vagy lepényt sütöttek. A kulcsos fonásakor kezdtek el fűteni. Annyit fűtöttek, mint a kenyérnek. A vetés a kemence belsejében cuca segítségével történt. A vető — egy segítséggel — a kalácsot levette a deszkáról és a sütőlapátra tette. A bevetés után hirtelen kirántotta a lapátot a kulcsos alól. Egy rendes kemencébe 6—7 kulcsos fért. A kulcsosnak gyors sülés kell, mert ha lassan sül, kiszárad. A sütőlapáttal szedték ki és a kemence szája mellé tett szalmára tették. A kalácssütők nehezen várták, hogy az első kemence kulcsos kisüljön. Régebben a papnak, tanítónak is küldtek egyet. Az alsó-felső szomszédoknak is vittek át és a sütőasszonyok is vittek haza egyet-egyet. Ha a lakodalmas házba bárki beállított, kulcsossal kínálták. A kalács kisülése napján az ebédhez és a vacsorához mindig tettek kulcsoskalácsot. A lakodalom reggelén a kávét feltétlenül vele fogyasztották el. Ha a lakodalmat a tanyán tartották, amikor a városon keresztül robogott a násznép, fel-felmutatott egy üveg bort és egy-egy kulcsost. A vacsorán a pecsenyét kulcsossal ették. Egész nap és egész este az asztalon volt. A maradék kulcsosból szoktak küldeni a menhelyi öregeknek is, voltak, akik a piacra is vittek belőle. Ha sok maradt, amikor megszáradt, megöntötték gubának. Kenyértésztából is szokás gubát sütni, amelynek az elkészítése, ugyanolyan mint a kulcsostésztából készítetté. Gubát sokkal gyakrabban öntenek kenyértésztából. 5. Rétes Általában téli időszakban sütöttek, de ha megkívánták, ráfordították a sort nyáron is. Sok zsírral járt. Amikor szűken volt a zsír, tréfásan mondták; „Süssünk rétest, majd sül belülié zsír!" Csak akkor sült belőle, ha jól megzsírozták, de nem volt azzal jobb, mert akkor jobban szakadt a tésztája. Szilveszterre mindig sütöttek rétest, s újévre is jutott belőle. A katolikusok kövércsütörtökön csörget, vasárnapra rétest, s utána való keddre fánkot sütöttek. Az aratás befejeztekor is sütöttek. Sokan disznótorra is készítettek. Disznóölés után gyakrabban sütöttek rétest. Nagy ünnepekre nem nagyon sütöttek, mert a rétes „fogyós" tészta. Sok dolog van vele, s rétest csak akkor sütöttek, amikor megkívánták és jobban ráértek. Csak iskolahagyott lányok próbálgatták a sütését. Ha együtt éltek a nagymamával, akkor az tanítgatta, mert az értett hozzá a legjobban. A rétessütéshez nagy gyakorlat kellett és nem is mindig sikerült. Ha keményebbre állították össze, akkor szakadt, rongyos lett. Ha jól nyúlt, vékony volt a tésztája. Az ilyent röpülősrétesnek is hívták. Sokan azért nem mertek hozzáfogni, mert egy egész nap eltelt vele. A mákos és diós rétes volt a leggyakoribb. Az almást gyorsan kellett fogyasztani, mert az megszívósodott, megpuhult. A szárazabb, ropogósabb volt a kapósabb. Az almásnál gyakrabban sütöttek túróst, mert azt másnap betették a kemencébe, s újra finom lett. Az orosháziaknál a káposztás volt a kapós. Sok helyen még szilvalekváros rétest is sütöttek. Ez is egy kicsit megszívósította a tésztát, ha állt valameddig, ezért nem mindenki szerette. A bele333