Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Tilalmas dolgok - 2. Határzár kijátszása

Tilos dolog volt fácánt fogni. A fácánok az 1930-as évek utóján szaporodtak el. A vadászok nem akarták észrevenni a kárt, amit okoztak, de a parasztok igen, s ezért egyik-másik parasztember szorgalmasan fogdosta őket. Télen az éhes fácánnak a rakomány közelébe ocsút szórtak, s melléje egy fakeretre szerelt dróthálót állítottak. Egy hosszú cövekkel állították fel jó meredeken, s az arra kötött zsineget oda vezették, ahonnan látni lehetett a csapdát. A lecsapódó drótfonat megfogta a fácánt. A tollát bedobták a kemencébe. Tilalmas dolog volt a menyecskéhez is jámi, de ezt nemigen szokták elmondani. Fekete Sándor is azt tartotta: „Aki elmongya, az rongy ember! Mer ha az a menyecske érdemesítette arra, hogy aggyon neki, az legyen ojan böcsületes, hogy ne monggya el. Végezze az ember, oszt türüjje a szemit-száját, s ájjon odébb." Egyesek a menyecskézést nem tartották nagy bűnnek. 316