Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Karikásostor-készítés

rövidebb volt, mint az alsó. Menyhárt István szerint nem jó kötéllel bélelni az ostort, mert ha megázik, vagy víz éri, akkor a kötél összehúzódik s a szíj pedig nyúlik. Aki a derekat nem bélelte kötéllel, az a négy szíj zsineggel összekötött végét felakasztotta az ajtó sarkára, vagy a kisasztalba egy szeget ütött s arra kötötte rá. Máskor egy függőleges gerendába vert egy szeget, vagy a kamín sarkára akasztotta fel a kezdő véget. A tarlón pedig az egyik gyerek fogta s a másik pedig fonta. A fonást a vékonyabb végénél kezdték el. Amikor a szíj végét fonás közben átvették, mindig meghúzták. Érzés kellett hozzá, hogy a fonás egyenletes legyen és ne csavarodjon el. A szálakat egyenletesen húzták meg, különben a fonás elfordult. Ha az egyik ág vastagabb volt, akkor elhúzódott. Ha fonás közben a szálakat összecserélték, a hiba mindjárt meglátszott. A laza fonás nagyon kinyúlt. A jó fonás nem harmonikázik. Ha a fonat tagjai hosszabbak, akkor azt zabszé'mfonásnak, ha rövidebb, akkor kockafonásnak hívták. ízlés dolga volt, ki melyiket tartotta szebbnek. Aki csak 2—3 évenként készített egy karikás ostort, az a fonást mindig nehezen kezdte el: a négyes és a nyolcas fonást is. Amikor Menyhárt István a négyágú fonás negyedrészével elkészült, az ágakat kettéhasította s azután nyolc ággal fonta tovább az ostor derekát. A szíj kettévágását segítséggel fogásonként végezte. Amikor a bicska már közel járt a vágóhoz, a kés megállt és a segítség akkor fogott újra. Ha az egyik ágat elengedte — hogy újra fogjon — akkor kiszaladt a kés. Nyolc ággal a fonás valamivel nehezebb, viszont a szíjak már rövidebbek. Aki négy ággal tud fonni, tud nyolccal is. Ha a derékba kívánkozott bélés, akkor tettek bele. Ha ékszíjat tettek, akkor a derék nagyon nehéz lett : gulyások, kanászok használták a nehéz ostort, a csikósok a könnyebb karikást szerették. A bélés belehelyezése előtt a fonás végét elkötötték zsineggel, hogy meg ne lazuljon. A bélés egy- vagy kétágú lehetett. Ha a derék úgy kívánta, akkor még egy-két szálat tettek is mellé. A fonást a bélés nem akadályozta. Ha a fonást abba hagyták és a szálakat nem terítették ki, akkor egy kicsit kifontak belőle s úgy találták meg a sorát. Ha hosszabb időre félbeszakították a fonást, akkor újrakezdés előtt ismét beáztatták. Ritkán került olyan is, aki szárazon font. Az is „megteszi" de mángorláskor az ilyen nem lapul. Menyhárt István a derék fonásának a vége felé ismét vékonyította a fonást, a szíjak is vékonyabbak voltak, mint a derekánál. Ugyanis darázskötéssel kötik el a fonás végét. Igaz hogy a darázskötés vékony, lapos szálakból font, de még így is vastagít. Amikor az ostor fonását befejezte, a befejező végét is zsineggel elkötötte és vízbe áztatta. Majd a megázott ostort egy deszkára fektette s egy 50—60 cm hosszú deszkával mángorolta, hengerezte, dörgölte, hogy kerek legyen. Mángorlás után a végére rálépett s két kézzel felfele húzta, nyújtotta. A kanászok pedig két fadarab között dörgölték össze. A derék nem lehetett akármilyen hosszú, mert azt a levegőben meg kellett forgatni. Gulyások, kanászok hosszú ostort használtak, mert azok a földről dolgtozak. A csikósok a félhosszút szerették, ha túl hosszú a derék, nehéz a járása. Amint már említettük, a fonás két ágát hosszabbra hagyták s azok közé, az ún. rudaló közé helyezték, varrták be a csapót. Az igazi csapó fehér, nyers marhabőr. A csapó három rétegű, ám lefele haladva állandóan vékonyodik, azáltal, hogy először elmarad a felső, majd később az alsó szál. Amikor a betoldások elmaradtak, a végeiket laposra nyesték. Végül csak a tulajdonképpeni csapó fut tovább állandóan keskenyedve, vékonyodva. A fokozatos vékonyodás nagyon fontos, mert különben ránt. A 20—30 cm hosszú rudalóban a csapót szironnyal varrták össze ritka öltésekkel. Először a sziromból egy csokrot fogtak össze, ott, ahol a derék véget ért s a rudaló kezdődött. Majd háromágú fonatot készítettek magán az ostoron. A sziromfonat nagyon szorosan fogta körül az ostort. A szirom szabad ágával varrták a csapót a rudalóba. Néha a derékfonat végét a rudaló felett nem egy, hanem két gyűrűvel szorították össze. 20 305