Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A tudomány a Pusztáról - Szabó István: A Puszta talaja - II. A Maros hordalék kúpja - III. A Vásárhelyi-puszta talajtípusai
a szikesedés minden fokozatát. A feketeföld a szikkel a Kardoskút és a Pusztaközpont közötti részen találkozik. Az Orosházától délre és délkeletre fekvő területek a Maros hordalékkúpjának legegységesebb, közel azonos talajtípusú központi részének északi határán vannak. Főként réti csernozjomok és mélyben sós réti csernozjomok, melyeket a pusztai emberek feketehomoknak neveznek. Nyugat felé haladva egyre több közöttük a szikes folt. A folyamszabályozások, lecsapolások következtében az addig 2-3 méteres talajvízszint 4 méter alá süllyedt. Ez lehetővé tette a sztyeppesedés megindulását, egyúttal a réticsernozjomok kialakulását. A hordalékkúp sajátos vízviszonyai között keletkezett réti talajok így ma már csernozjom dinamikájúak. Az átmeneti szint és az alapkőzet határánál keletkezett mészfelhalmozódás igazolja eredetüket, s hogy genetikailag a réti talajok és a mészlepedékes csernozjomok között foglalnak helyet. A humusz egy része vas-sókhoz kötött. Ezek jelenlétét és mozgását bizonyítják a vasszeplők. Az „A" szint agyagos, feketésbarna, egyenletesen humuszos, nem meszes. Igen jó morzsás. A morzsák azonban sokszögűek, kevésbé porózusak, mint a mészlepedékes csemozjomoknál. A „B" szint is mésztelen, már kisebb humusztartalmú és halványabb. A „B 2 " szintben hirtelen fokozódik a mésztartalom, viszont rohamosan csökken a humusz mennyisége. Az állatjáratok gyakoriak. A „C" szint már sárgaföld. A mélyben sós réti csernozjomok esetében a jelenlevő Na-ionok miatt szikesedő. Mivel ez a sófelhalmozódás 60—90 cm mélyen van, a talaj vízgazdálkodása a felette levő vastag termőréteg miatt megfelelő. A szolonyeces réti csernozjomok már „B" szintjükben — 50—60 cm mélyen — sósak, ettől elagyagosodnak, hasábos szerkezetűek lesznek. Az Aranyad-ér környékén találunk ilyen, a felszínen is szikes foltokkal tarkított földeket. A sekélyebb termőréteg miatt gyengébb termőképességűek. Az egyébként jó talajszerkezet a fölöslegesen vagy elővigyázatlanul végzett mélyszántások miatt tönkremehet, mert a szódás réteg a felszínre kerül. A szikes foltok egérszínük miatt feltűnőek a szántóföldön. Gyakran láthatjuk őket az északkeleti határrészen. KREYBIG felmérései alapján a terület rendszeres szerves- és műtrágyázás mellett búza, cukorrépa, lucerna és kukorica termesztésére alkalmas. A Vásárhelyi-puszta keleti felén vannak a legjobb földek. Minőségük a Szöllősi Állami Gazdaság területéről észak felé haladva fokozatosan gyengül. Az Aranyad-ér és az orosházi határ között, mint már utaltunk rá, a szikes foltok szaporodnak. A jó fekete földek elhúzódnak Kardoskút központjáig, ahonnan határuk Békéssámsonnak tart. Ez az úgynevezett fekete homok helyes gazdálkodás esetén nem hajlamos szikesedésre. Magas vízállású években víz folyt az Aranyad-ér száraz, alig felismerhető medrében. A környékbeliek, hogy elkerüljék az esetleges elszikesedést, az ár levonulása utáni néhány esztendőben különösen gazdagon trágyáztak. Az újabban egyre gyakrabban megfigyelhető másodlagos szikesedés feltűnik az itt lakó éles szemű embereknek. Ennek forrása lehet a hibásan végzett intenzív öntözés következtében megemelkedő talajvíz, a területre kerülő Na-sókat tartalmazó öntöző- és csurgalékvíz, a maximális vízkapacitásig telített talajra hulló vízcseppek szerkezetromboló hatása, a mikrodomborzati tényezők hatására elfolyó, rejtett eróziót okozó víz. A legalább félméteres humuszos termőréteg vastagsága egyes helyeken eléri az 1—1,5 métert. Alatta poszhomok (löszös, agyagos homok), 2—3 méter mélyen pedig szürke homok következik. A bő termést adó gabona, kukorica mellett érdemes foglalkozni a vetőmagtermesztéssel . Nem ismeretlenek itt a fakadóvizek, forráskák sem. A cinkusi iskola mellett, az Aranyad-ér magasabb fekvésű partoldalán, a látszólag teljesen száraz szántóföld egyes pontjain a nehezebb gépek gyakran megrekednek. Ezért igyekeznek messze elkerülni ezeket a helyeket, melyek környezetüknél nedvesebbek lévén, sötétebb színükkel vonják magukra 21
