Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Disznóölés

ban holdtöltekor is vágtak. Újholdkor nem jó disznót vágni, mert megkukacosodik a húsa, szalonnája, tartották az öregek. Samu Sándor legutóbb éppen újságon (újholdkor) vágott disznót és semmi baja sem lett a húsnak, szalonnának. A nyári hízót aratáskor vagy csépléskor vágták, a húsát lesütötték és zsírba elrakták. A disznóvágás eseményszámba ment, különösen a gyerekek várták. A család napokkal előtte készülődött rá. A késeket, a kisbaltát vagy a bárdot megköszörülték. Fát vágtak, szalmát húztak. A gazda italról gondoskodott, a gazdaasszony megvásárolta a hozzávalókat, lúggal és hamuval lesúrolta a sütőteknőt, a bontóasztalt, megszárította a kemence tetején a borsot, köménymagot és lisztet szitált tésztasütéshez. A disznóvágás előtt néhány nappal meghívták a bölléreket és a böllérasszonyokat. Annyi böllért hívtak, ahány disznót vágtak. A távolabb lakó rokonok már a vágás előtti nap délutánján megérkeztek és segítettek a családnak. Az emberek fokhagymát pucoltak, hurkapálcákat faragtak, (amelyeket a vásárhelyiek hurkatőrnek, az orosháziak pedig törköknek hívtak. Az asszonyok csirkét — a vásárhelyiek inkább tyúkot — kopasztottak, rétest nyújtottak és borsot, köménymagot törtek. Sokáig nem maradtak fent, mert reggel nagyon korán keltek. Mire a böllérek megérkeztek, már az egész család talpon volt. A gazda pálinkával kínálta az érkezőket. Ő eregette ki a disznókat az akolból és megmondta, hogy melyik disznó melyik bölléré lesz. A gyerekeknek azt mondták: „Te pedig fogd a disznó farkát, nehogy elszalaggyon!" Amint a disznó félig kint volt az akolból, a böllér elkapta a fülét, s belekapaszkodott a hátán levő szőrbe. Az ügyes böllér egy rántással ledöntötte: jobbról állt és maga fele rántotta a disznót. Ezután a bal lábával rátérdelt a disznó lapockájára és a jobb lábát a disznó álla alá tette. Csizmájából kihúzta a disznóölő kést és bal kezével megfogta a disznó első lábát, hogy ne tudjon rúgkapálni. Kitapogatta a gégét és a szegycsontot, s a gége felett, a szegycsont előtt markolatig beleszúrta a kést. A szúrás után nem húzta ki a kést, hanem átvágta az ütőeret és a gegőt is. A disznó ekkor elhagyta a vísítást, a sivalkodást és hörögni kezdett. A szúráskor nem volt szabad sajnálni a disznót, mert akkor nehezebben döglött meg. Az asszonyok vért vettek, de nem mindenütt. A sörtéjét leölés után nyomban kihúzkodták és a leghosszabb sörtékből ecsetet, pamacsot készítettek. A pörzsölés helyére húzott disznót fejjel a szél irányába (amerre fújt a szél, azt az irányt a vásárhelyiek szélalá-пак mondták) fordították, hogy a tüzet a szél az elejére hordja, mert annak nagyobb pörzsölés kellett, mint a hátuljának. Majd a disznót hasra fordítva mögnyújtották. Szalmával jól meghintették és a feje felől meggyújtották. Míg a szalma égett, a gazda pálinkával, s a gazdaasszony böllérpogácsával kínálta a bölléreket. Az első tűz után szalmacsutakkal lecsapták a pörnyét a disznóról és még egyszer leszórták szalmával. Azután kezdődött a vellával való pörzsölés. Az igazi böllérnek disznópörzsölő-vellája volt, melyet kovács készített. A kétágú villa köpúje hosszabb vasszáron ült, hogy a tüz ne kapjon a fanyélbe. De elhasznált három-négyágú villával is pörzsöltek, ennek azonban a fanyele sokszor tüzet kapott. Ilyenkor a hóba, vagy a kút melletti gödörbe mártották. A villára szedett szalmát a böllér a kistüz fölé tartotta, azután mindig ott égette a szalmát, ahol szőrt látott. A kistüzet a gyermekek táplálták. Amikor elégett a villán a szalma, a kaparókéssel megkaparták a disznó bőrét. Azt a részét, amely hamar kirepedt, sárral bekenték. Amikor a disznó bőre megpirult, girincre fordították. A hasán is elégettek két tüzet, azután itt is villával pörzsöltek. A hajlásokat a villa megtüzesített hegyével sütögették. A lábára parazsat helyeztek, majd a körmöket lëszëtték. Az eldobott körmöket a gyerekek az ujjúkra húzták. Pörzsölés közben a böllér állandóan kaparta a disznót. Régebben a szúrás előtt fröstököltek, újabban a pörzsölés után reggeliznek. A megpörzsölt disznót először hideg vízzel leöntötték, hogy puhujjon a bőre. Azután forró vízzel mosták, csutakkal vagy sikárkefével dörgölték. A pörzsölés közben megsült 19* 291