Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Sárzás, meszelés

lyen minden fűtés előtt sárgafölddel mázolták. A sárgaföld ásása, sárcsinálás, tapasztás férfimunka, ahol az asszony sároz, ott az ember hanyag, nem életre való. A sarat közvetlenül a tapasztás előtt készítették. A kút mellett ástak egy gödröt, amelyben a sarat készítették. Minden talicska földhöz egy kas polyvát, s lótrágyát tettek. A lóganés tapasz erős, s ha kiszárad, az eső is nehezen bír meg vele. A falat jól megnyesték falnyesővel, vagy a nagyját ásóval lelökték és kopott nyírfasöpiűvel jól megsöpörték. A falat megcsapkodták vízzel, de nem mindenki vizezte meg. Pál Jánosné nem vizezi meg, mert a sarat puhábbra hagyja, ilyenkor a falat nem kell vizezni. A sarat könnyebb puhára készíteni, ráadásul tapasztani is jobb hígabb sárral. Kétsotjávai sároztak: először durvával, másodszor simára, mész alá. Ahol vastag sár kellett, ott két sorjával tapasztottak. Először csömpöjegessel sároztak. Törekes szalmát tettek a sárba, s valamivel keményebb volt, mint a többi sár. Kézzel csapták a falra és nagyjából elhúzták. Ha megszikkadt, akkor került rá a második réteg, de ezt már simítóval húzták el. Ha a durva sárzás teljesen megszárad, nem ragad hozzá a második sárzás. Tapasztó simítóval sároztak. Egész nap sároztak, mert így egyszerre száradt. Van olyan asszony is — mint például Pál Jánosné — aki különbül tapaszt, mint sok ember, mert sok ember úgy tartja : „majd eltakarja a mész!" Amelyik asszony kénytelen tapasztani, az szépen megcsinálja, mert a jó sárzáson nem kopik annyira a meszelő. Amelyik mész nem küves, &гта\ jobb meszelni. Az oltáskor nagyon vigyáztak, mert néha durrog, pattog. Az oltás után jobb, ha kihűl a mész, ilyenkor erősebb a falon. Pál János apja sohasem engedte, hogy a felesége oltsa a meszet, de már a fia mindig a feleségével oltatta. Rossz teknőben, rossz üstben, hordóban oltották, de csak annyit, amennyit elmeszeltek. Ha tiszta volt a homok, akkor nem mosták meg. A poszahomokot megmosták, mert abban sok a por. A mosáskor a tiszta homok leül, a piszok a tetejére helyezkedik el. Volt aki megvárta, volt aki nem, hogy a tapasztás megszáradjon, s úgy homokolt. Bödönbe vizet öntöttek, majd homokot tettek bele. Jól összekeverték és felhígították mésszel. Olyan sűrűnek kell lennie, hogy a meszelő még vigye. Egysorjával meszelték a sárzást, de ha ripacsos a fal, akkor az egészet meszelték. Ha reggel jókor homokoltak, délután már tisztázhattak is. Egyesek a megszikkadt sárzást tehénszaros mésszel meszelték. Elég sokat kevertek belőle a mészbe, s az a repedéseket összefogta. Erre került a tiszta mész. Legjobb vödörből meszelni, mert a fülénél fogva könnyebben lehet vinni. A vödröt félig tették mésszel és beleállították afalapickát. Teleöntötték vízzel, de nem kavarták fel fenékig a meszet, csak a tetejéről annyit, amilyen sűrűvel szerettek meszelni. Amint sűrűsödött meszelés közben a mész, úgy öntöttek hozzá kantából, locsolóból vagy vödörből vizet, ugyanakkor a vödör fenekén lévő oltott mészből kevertek hozzá megfelelő mennyiséget. így jó nagy felületet bemeszeltek anélkül, hogy újabb meszet kellett volna tenni a vödörbe. A meszelés előtt nem mindenki áztatta be a meszelőt, de a nyelére feltétlenül kötöttek egy rongyot, hogy a mész ne folyjon a tenyerükbe. Először a behomokolt foltokat, falrészeket meszelték. Ez kissé sűrűbb mésszel történt, mint másutt. Száradás után az egészet két sorjával meszelték, de a másodikat hígabbra keverték. Voltak, akik egysorjával meszeltek és már húzták is a fal alját, de amikor az eső megcsapta, tarka lett. A sarkokat penzlizték, mert különben keserves befogatni. Volt, aki a meszelésnél nem várta meg, míg megszáradt, hanem ismét lemeszelte. De ilyenkor a mész fölfordult, nem lett szép tiszta a színe, mert a felső réteg összekeveredett az alsóval, a piszkosabbal. A meszelőnek egy helyen csak egyszer szabad járni. A jó meszelőasszony rövid szakaszonként meszel. Fönt egy rövidebb szakaszt kezd, s utána nyomban alul, hogy a felső rész meg ne szikkadjon. A fecskésparti Pál Jánosné négysorjával meszelt: először a sárzás foltjait homokossal, s ott ahol le volt verve a mész. Azután kevesebb homokkal az egész 286