Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 1. A téli életómd - c) Étkezés

Az asztalnál mindenkinek megvolt a maga helye. Oda ültek, ahová illett. Olasz Ernőéknél a padon az öregatya ült, mellette az édesanya, velük szemben a két nagyobbik fiú. Az asztal két vége szabad volt. Galli Bálintéknál a gazda háttal ült a kemencének, szemben volt vele az udvari ablak és így kilátott az udvarra. Ha az egész család együtt volt, akkor a lányuk az apjával szemben ült, a gazdasszony a konyha felőli végen, hogy ha valamit a konyhából hozni kellett, kézre essen. A vejük pedig vele szemben foglalt helyet. Aklan Mihályéknál az ülésrend a következő volt : Az apa a pad külső végén ült, mellette belül a két kisebb gyerek, velük szemben a két nagyobb gyerek. Az asztal végén ült az anya. A Csepregi-féle tanyában a két fiú lakott feleségeikkel. A szoba egyik felét az egyik, a másik felét a másik család lakta. A mestergerenda volt a válaszfal. Eleinte mindent közösen végeztek, de a két asszony csakhamar összeveszett. Azután az addig közösen végzett munkát a hetes végezte. Az egyik héten az egyik, a másodikon a másik asszony főzött. De egy asztalnál ültek. Az asztal két oldalán ült a két szülő. Az asztal felőli végén a két gyerek, az ajtó felőli végén pedig a béres s nyáron a kanász. Mindkét család az asztal szobájuk felőli részén ült. Az emberek és a gyerekek beszéltek egymással. A hetes asszony a béresnek és a kanásznak adagolta az ételt. Ezek is annyit ettek, amennyit akartak és bírtak, de nem szedhettek. Általában a gyerekeket nem eresztették az asztalhoz. Nem is nagyon vágyakoztak oda, így nem szóltak annyiszor rájuk. A széket kifordították a helyéről és zsámlit tettek mellé. Egy széken két gyerek is evett. A nagyon elöregedett ember, asszony az ágy szélén ülve evett. Az ágy szélén üldögéltek, a lábukat lelógatták és a tányér az ölükben volt. Vöröséknél is így evett a 90 felé járó öregatya. A gyerekeknek az anya szedett. Az étkezés megkezdésekor jó étvágyat csak akkor kívántak, ha vendég volt. Ha a gyerekek napközben ettek, nem ültek az asztalhoz, hanem elhúzódva ettek, sokszor felültek a vacokra. Aki az iskolából jött haza, az az asztalhoz ült. Különösen télen csak kevés tanyában ebédeltek déli 12 óra és 1 óra között. Ha rokon vagy jó ismerős érkezett és délre ott fogták, akkor ebédet készítettek a részére. Úgy főztek, mint máskor, amikor húsos ebéd készült. Az asztal köré a vendégek és az öregek ültek. Az öregek a maguk helyére és a vendégek velük szemben foglaltak helyet. A család többi tagja vacsorát evett. A vendégek általában 3 óra felé mentek el. Délután 3—4 között étkeztek másodjára. Ahol délben is ettek, ott a vacsora 6 óra körül volt. „Na gyerünk vacsorázni!" Pontosan vacsoráztak, mert utána marhaitatás, disznóetetés volt. A jószágot pedig pontosan kellett etetni, itatni, azok sokkal pontosabban kaptak enni, mint az emberek. „A jószág az első!" — tartották. A nagyobb étkezésnél is az asztalszéket a konyhában készítették elő: rátették a levesestálat a levessel, a kenyeret (az e

1 szeletelt kenyeret), a tányérokat, kést és a kanalakat. Villát csak a száraztészta evésekor használtak, de sokan azt is kanállal ették. A megterített asztalszéket vitték be főétkezéskor is. Míg a gyerek egészen pici volt, a bölcsőben felültették s úgy etette az anya. Az anya fogta a kis mélytányért, s a másik kezével etette a kiskanállal. Az egyéves gyerek az anyja ölébe került. Ekkor az anya a saját tányérjából etette kiskanállal a gyerekét. Még később egy külön kis asztalkához ültették, az ajtóhoz és az édesanyjához közel. A családfő mert először, azután az anya szedett a gyerekeknek, de a nagyobbak szedtek maguknak. Sok családban az anya szedett mindenkinek. Egyesek evés közben, mások evés után ittak. Ivás után sok helyen a pohárból a maradékot a szoba földjére öntötték. Evés közben nemigen beszéltek. Sok esetben a család ügyeit ebéd közben beszélték meg. A kenyérhéjat, csontot mindenki a tányér mellé tette. A végén összeszedték a mosatlant (orosháziaknál : mocskost) s utoljára a csontokat egy tányérba összeöntögették és a kutyáknak adták. A macskák levesmaradékot kaptak, melybe egy kis kenyeret aprítottak. A vacsora rövidebb ideig tartott, mint a reggeli, mert reggelire a jószág körül már elvégezték a munkát, viszont vacsora után a jószág etetése, itatása történt. Amikor az utolsó falatot lenyelték, már álltak is fel. 268